Mióta ember néz az égre, azon tanakodik, miféle lények lakhatnak ott. Egy ideig persze istenekkel, angyalokkal és más mesefigurákkal népesítette be a képzelet a messzeséget. Amikor már tudtuk, hogy a Hold és a bolygók ugyanolyan gömbök, mint a mi bolygónk, akkor embereket képzeltünk oda, akik majdnem olyanok, mint mi. Aztán rájöttünk, hogy ezek a gömbök eléggé mások, mint a Föld, és nemhogy ember nem élhet rajtuk, de semmi sem.
Viszont azt is tudjuk, hogy a galaxisunk, a Tejút legalább százmilliárd csillagból áll. És műszereinkkel már jó néhány bolygót azonosítottunk a Naprendszeren kívül, ahol az élet létrejöhetett. Ezt úgy szokták kiszámolni, hogy ha a bolygó nincs a csillagához se túl közel, se túl messze tőle, akkor ott folyékony víz lehet. Onnantól már az életnek könnyű dolga van.
De ezeket a bolygókat közvetlenül nem látjuk. Leginkább abból ismerjük őket, hogy nagyon pontosan mérjük a csillagok fényét. Az előttük elhaladó bolygók ezt valamivel csökkentik. Ebből a pislantásból számoljuk ki, nagyjából mekkora az a bolygó, és hol kering. Ám hogy vannak-e rajta épületek, nyüzsögnek-e a hajók és repülők, azt nem tudhatjuk. Amit még megtehetünk, hogy érzékeny rádiótávcsövekkel hallgatózunk az irányukba, és reméljük, hogy elkapunk egy ottani sportközvetítést. Vagy ami még jobb, egy híradót. Esetleg direkt nekünk szánt üzenetet. Erre eddig nem került sor.
Nicsak, ki építkezik?
Van viszont egy módszer, amellyel mégis megtalálhatjuk a fejlett civilizációk nyomait. A fejlett itt nem a mi szintünket jelenti, hanem sokkal magasabb technikai tudást. Az elmélet arra alapul, hogy a társadalmaknak egyre több energiára van szükségük. Mi magunk is állandó energiahiánnyal küzdünk, pedig áramot termelünk már szénből, gázból, vízből, atomból és napfényből. Feltételezhető, hogy egy nagyon fejlett civilizáció megpróbálja hasznosítani a saját csillagának csaknem összes energiáját. Csak építeni kell köré egy gömböt, ami belül csupa napelem!
Ezt a héjat a tudományos-fantasztikus irodalomban Dyson-gömbnek hívják. Van több változata is, nem feltétlenül kell az egész csillagot befalazni. Lehet ez egy gyűrű vagy egymásba kapcsolt gyűrűk rendszere, vagy akár csak szabadon keringő, különálló tárgyak. Ennek a neve Dyson-raj. Ezek a gigantikus építmények egyben lakóhelyként, élettérként is működhetnek. Az ilyen óriási űrtárgyakat megastruktúráknak nevezik. Persze ezeket nem építőmunkások hoznák létre, hanem automata robotok, a naprendszer aszteroidáiból vagy akár egy bolygó szétbontásával.
Egy ilyen építmény pont ugyanúgy befolyásolja a csillag fényét, mint a bolygók – sőt még jobban is! Ez lehetne az áruló jele annak, hogy valahol értelmes lények dolgoznak.
Kapás van!
Nem is olyan régen találtak egy gyanús csillagot. Ezt addig KIC 8462852 néven ismerték, de a 2017-es megfigyelés után a kutatást vezető csillagász, Tabetha Boyajian után Tabby-csillag lett a neve. A műszerek megmagyarázhatatlan halványulást jegyeztek fel néhány napon át. Boyajian gyorsan riasztott más csillagászokat, akik a saját távcsöveikkel ellenőrizték az adatokat. Semmi kétség: a Tabby-csillag körül mozog valami, amit még sosem láttunk!
A tudósok sótlan és hidegvérű emberek. Egész sor elméletet gyártottak a jelenség megmagyarázására. A pislogást szerintük okozhatja üstökösraj, csillagközi por, egy éppen széteső bolygó vagy hold, vagy Szaturnusz-szerű óriásbolygók rendkívül nagy gyűrűkkel. Esetleg egy szokatlan alakú porgyűrű a csillag körül. Ezek persze mind valószínűbb magyarázatok, mint hogy valakik épp lakótelepet építenek a napjuk köré.
A kutatáshoz rádiótávcsövek is csatlakoztak. Ám a fülelés nem hozott eredményt, a Tabby-csillag néma maradt.
Hasonló felfedezések viszont bármikor megeshetnek a jövőben, ahogy egyre érzékenyebb földi és űrtávcsövek kémlelik a csillagokat. Ugyanakkor az a civilizáció, amely egy ilyen gömbhéjat meg tud építeni, az azt is tudja, hogy ez a világ végéről is észrevehető. És ha a világegyetem tényleg egy sötét erdő, ahol mindenki retteg – akkor inkább maradnak a szélkeréknél, nehogy elárulják magukat.