Ti kérdeztek, mi pedig igyekszünk válaszolni. A mostani cikkünkben arról írunk nektek, milyen volt a Római Birodalomban egy gyerek élete.
Az ókori Róma tizenkét évszázadon át állt fenn. Birodalomnak az utolsó időszakát szokás nevezni, i. sz. 476-ig. Hatalmas kiterjedése volt. Ide tartozott a mai Olaszország, Anglia egy része, de Észak-Afrika, Marokkó, Egyiptom területe és a Kárpát-medence egy jelentős része is. Óriási hatással volt a mai kultúrára, politikai berendezkedésre és a vallásra is. A római jog például a mai modern, európai jogrendszer alapja.
A Rómában élő gyerekek élete és sorsa nagyon változó volt attól függően, hogy a társadalmi ranglétrán hol álltak a szüleik. A kiindulási pont az, hogy a gyerek szabad, római polgárok leszármazottja volt-e. Vagyis nem rabszolgáé.
Sajnos a rabszolgák gyermekeit nagyon sokszor születésük után megölték, mert a rabszolga gazdája nem akarta etetni-itatni, vagy nem akarták, hogy az anyjuk idejét elvegye a gyerekkel való törődés. Akiket életben hagytak, már nagyon fiatal koruktól kezdve szintén rabszolgamunkára ítélték.
A szabad római gyerekeket csak 8-9 nappal születésük után nevezték el, mert elég magas volt a csecsemőkori halálozás. Ezután kaptak igazolást arról, hogy szabadnak születtek.
Az ókori Rómában nagyon sokan éltek, és ezért magas épületeket kellett húzni a sok-sok ember elszállásolására. Ezeket insuláknak hívták. A bérlőkre rabszolga figyelt, és ő szedte be tőlük a bérleti díjat. Az alsóbb szinteken, ahol boltok is voltak, laktak a tehetősebbek, magasabban pedig, ahol egyre kisebbek voltak a lakások, a szegényebbek.
A társadalom legfelsőbb rétege domuszokban lakott, vagyis külön családi házban a város szélén, amiben csak ők éltek.
Szegény gyerekek
A római gyerekek a Nappal együtt keltek, ami nem volt nehéz, mert óriási zajongás volt az első fénysugarakra. A szegényebb családoknál a gyerekek készítették a reggelit, vagy mentek le kajáért az utcai árusokhoz. Ez főleg valamilyen kása vagy sós kenyér volt.
A szegényebb családok gyerekei már kiskoruktól kezdve kénytelenek voltak munkába állni. Így lerövidült a gyerekkoruk, de muszáj volt besegíteniük, különben a család éhen halt volna. Nagyon kevesen tanultak, és ők is csak rövid ideig és otthon, hogy annyi tudást megszerezzenek, hogy jobb munkaerő váljon belőlük. A szegény gyerekek nagy része analfabéta maradt.
A szegény lányok jelentős része az utcán árult virágot, gyümölcsöt. A fiúk az apjuk mellé álltak be kétkezi munkára. De voltak olyan szülők, akik a városon kívül, földeken dolgoztak, és oda fiaik és lányaik is mentek velük mezőgazdasági munkára.
12 éves kortól már be lehetett állni gyakornoknak valamilyen mesterséget űző szaki mellé. Néhány szegény család élt is ezzel a lehetőséggel annak reményében, hogy a gyerekük jobb jövőt hoz nekik azzal, hogy kitanul egy szakmát. A gyakorlat általában fél évig tartott. A lányok aranyművesnek és fodrásznak, a fiúk rézművesnek, szövőmunkásnak, kőfaragónak tanultak. De olyan veszélyes munkákra is alkalmazták őket, mint a bányászat. Voltak olyan vájatok, amikbe csak a kicsi gyerekek fértek be, ezért szerették őket ott is dolgoztatni.
Tehetősebb gyerekek
A gazdagok nagyobb lakásokban vagy házakban (domuszokban) éltek. A gyerekeknek is voltak külön rabszolgáik. Általában hétévesen kezdtek el tanulni. Vagy suliba jártak (ez volt a ritkább eset, kevés suli volt), vagy a szüleik külön tanítót szerződtettek melléjük. A fiúkat, akik suliba jártak, rabszolga is kísérte, hogy vigye a cuccaikat. Illetve egy paedagogus, aki szintén rabszolga volt, és aki a hivatalos kísérője volt a gyereknek, vigyázott rá és felügyelte a tanulását.
A fiúk úgynevezett római oktatást kaptak, amiben szigorú testi edzés, jó modor és erkölcstan is szerepelt, az írás, olvasás és nyilvános beszéd gyakorlása mellett. A lányok csak írni és olvasni tanultak meg, nem jártak suliba, és főleg az anyai, házvezetői feladatokra készítették fel őket. Vagyis matronának, a ház és család asszonyának. A lányokat már tizenkét éves koruktól férjhez adták. Ekkor léptek felnőttkorba, és hamar gyerekeket szültek.
Szabadidő
A tanítás csak délelőtt zajlott, délután a gyerekek hazamentek és játszhattak. A fennmaradt írások szerint már ekkoriban voltak hobbiállatok (de szintén csak a tehetős családok gyerekeinél). A fiúk apjukkal sokszor elmentek a római fürdőbe.
A szegényebb gyerekek is játszottak, bár mivel dolgozniuk kellett, jóval kevesebb idejük volt rá, mint a gazdag gyerekeknek. A lányoknak agyag vagy fa figuráik voltak, a fiúk szerettek katonának öltözni és háborúsat játszani vagy labdázni. A labda bőrből volt, gyakran tollakkal töltötték meg. Illetve játszottak több ügyességi játékot, mint golyózás vagy a karikadobálás.
Este mindenki vacsorázott. A szegényebb gyerekek kenyeret, babot, kását vagy birkaszájat ettek. A gazdagoknál zöldségek, gyümölcsök, sajtok, tojás, hal és hús is volt. (Worldhistory /History for kids/ Kispolgár)
A fenti kérdést egy Kispolgár tette fel a szerkesztőségnek a Miért? rovatban. Szerencsések vagyunk, mert már sok jó kérdést kaptunk, és most téged is arra bátorítunk, hogy keress minket azzal kapcsolatban, ami érdekel! A részleteket ide kattintva találod.