Amióta fantasztikus irodalom létezik, azóta ábrándoznak az írók és filmesek mindenféle jövőbeli csodáról. Mi pedig épp abban a jövőben élünk, amiről beszéltek. Ebben a sorozatban meg nem valósult álmokról lesz szó.
Ha valaki a 20. században lerajzolta vagy leírta a jövőt, abból általában nem hiányzott a jövő vasútja. Magas oszlopokon száguldó, lebegő kocsikat képzeltek el, amelyek sosem látott sebességgel viszik az utasokat a városok között. Valamiért ezt szinte mindig fehérnek álmodták meg.
Az ilyen vasutat maglev néven szokás emlegetni. Ez a mágneses levitáció, vagyis lebegés rövidítése. Ezek, ahogy a korábban említett repülő autó, léteznek egy ideje. De mégsem terjedtek el, és a vonatok majdnem mindenhol sínen gurulnak. A mai mágnesvasutak általában úgynevezett presztízsberuházások: menők és lehet velük dicsekedni, de nem feltétlenül érik meg az árukat. Ami nagyon borsos.
1. Fizika
Gyorsan menni csak nagy távolságokon lehet. Ennek az az egyszerű oka, hogy a gyorsulás és a lassulás megterheli az emberi testet, és az átlagember ezt nem viseli jól. A vadászpilóták számára az egyik kihívás épp a roppant sebességváltozás, amitől edzetlen ember el is ájulhat. A pilóták oxigénmaszkkal, különleges ruhával felszerelve bírják ki. Tehát olyan sosem lesz, hogy Budapest-Nyugati és Vác között 1000 km/órával hasítunk. A gyorsítás és a fékezés is kegyetlen élmény lenne.
2. A vasút is fejlődött
Távoli városok összekötésére jó megoldás a nagy sebességű vonat. Működik ilyen Franciaországban (TGV), Japánban (Sinkanszen) és még sokfelé – de ezek mind sínen futnak. A 20. század közepén úgy gondolták, a hagyományos vasút nem igazán gyorsítható tovább. A kerekek ugyanis valahol 160 km/óra fölött megállíthatatlan rezgésbe kezdenek, és ezt nem tudták kiküszöbölni. Úgy számítottak, majd a kerék nélküli, lebegő vonat győzi le ezt a korlátot. Végül azonban precíz tervezéssel, új anyagokkal megoldották, hogy vaskerékkel is elérhető legyen akár a 400 km/órás sebesség is.
3. Pénz
A hagyományos vasúti pálya lényegében két sínszál fa- vagy betonaljakkal összekötve. A nagy sebességű vasútnál nehezebb sínek és komoly alapozás kell, de a lényeg változatlan. A mágneses vasút pályája ezzel szemben végig rézdrótokból készült tekercsekkel van kitapétázva, ezek hajtják a járművet. És ezekben a drótokban nagy feszültségű áram fut. Az egész pálya tulajdonképpen egy villanymotor egyik fele, kiterítve több száz kilométer hosszan. Ez istentelenül drága a normál vágányhoz képest. A nyereség pedig a menetidőben néhányszor tíz perc egy nagy sebességű hagyományos vasúthoz viszonyítva. Ezenfelül a pályát állandóan őrizni kell, hiszen a réz értékes, és tuti lenne, aki el akarja lopni.
4. A váltók
A vasúti pálya nemcsak egyenes sínekből és ívekből áll. A vonatok a váltókon tudnak irányt váltani, más útvonalra áttérni. Ez a normál vasútnál viszonylag egyszerű szerkezet. A mágnesvasút váltója viszont rémesen bonyolult és elképesztően drága. A leghosszabb létező mágnesvasúti vonal Kínában működik. Itt megoldották ugyan a váltást, de nagyon nehézkes és összetett művelet.
5. Minden másra ott a repülő
A mágnesvasút a fentiek miatt csak ott lenne hasznos, ahol jó messzire kellene eljutni – csak itt érvényesül a nagy sebesség előnye. Ám erre már van egy megoldás: a repülőgép. Igaz, hogy zajos és sokat fogyaszt, viszont nem kell neki pálya, csak két reptér az út két végén. A repülőgépek még kisebb távokon is legalább 600 km/órával mozognak, de elérhetik a 800-at is. A mágnesvasútnak tehát nincs igazán helye a közlekedésben: nincs olyan feladat, amit ne tudnánk olcsóbban és már bevált módszerekkel megoldani.