Bármit is gondoljunk az influenszerkultúráról, tény, hogy – az óbégatások ellenére – virágzik, és rengeteg fiatal szeretne a közösségi oldalakon közzétett tartalmából meggazdagodni. Kecsegtető lehet a gondolat, hogy nincs főnökünk, azzal foglalkozunk, amit szeretünk és a tetejében kevés munkával sok pénzt kereshetünk. Csakhogy ezek közül az állítások közül egy sem igaz. Az HBO Maxon elérhető Álhíres című doksi elég jól bemutatja azt, valójában mennyi munka van a látszólag sima posztok mögött, és hogy az sem garantálja a sikert (na meg a sok pénzt).
Szóval nem pálcát törni jöttünk az influenszerkedés felett, mert nyilván van a dolognak pozitív oldala is, mint a kreatív ötletek megosztása, önkifejezés, vagy még akár adott esetben tanulás is. Nem árt mégis néhány mentális egészségre gyakorolt hatással tisztában lenni, ami nemcsak a követőket, de magukat a tartalomgyártókat is érinti.
A tartalomgyártóknál:
1. A nyomás, hogy tökéletes képet mutasson magáról. Az influenszerek többsége mindig önmaga legjobb verzióját szeretné tálalni a követőknek, ami valljuk be, lehetetlen. Senki sem tökéletes, de az is lehetetlen küldetés, hogy folyamatosan a legjobb formánkat hozzuk. Ha mégis megpróbáljuk, az pont az ellenkezőjét fogja kiváltani: bizonytalanságérzést, imposztorszindrómát (egy önértékelési zavart, amikor valaki úgy gondolja, hogy a sikere nem a saját érdemei, hanem a véletlen műve), szorongást eredményezhet.
2. Önmaguk állandó összehasonlítása másokkal: a versenytársak figyelése, a lájkszámok, elérések méricskélése, az ő sikerükhöz való folyamatos igazodási kényszer teljesen átveheti az uralmat a valós élet felett és csak rombolja az önértékelést. Súlyosabb esetben nem tudja elkülöníteni a valódi életét az online életétől.
3. Cyberbullying, vagyis online zaklatás: a legtökéletesebben bemutatott, szerkesztett oldal sem fog senkit sem megvédeni attól, hogy negatív kommenteket kapjon. Rosszabb esetben egyenesen zaklassák. Ezt pedig minden ember pszichéje megszenvedi.
4. Bizonytalan bevétel: a pörgős, tartalomtúltengéses világ egyik legnagyobb veszélyforrása, hogy ami ma trendi, az holnapra már nem az. Amilyen gyorsan relevánssá vált valaki, olyan gyorsan válhat érdektelenné (vagy egyenesen akár gyűlöltté). Ennek alapján fognak a márkák szerződni egy tartalomgyártóval. Vagy megköszönni az addigi együttműködést. Teljesen kiszámíthatatlan bevételi forrás, ha valaki csak erre tesz fel mindent.
Ami pedig a követőket illeti:
1. Irreális kép: a megkomponált, mégis valósághűnek álcázott tartalom, amit az influenszerek mutatnak, teljesen összezavarhatják a követőket. Legyen szó a külsejükről (filterek, profi sminkek), kifele látszó életszínvonalukról, sikerekről (a mindennapok sikertelensége, esetleg rossz passz, az el nem ért célok, meg nem nyert díjak közel sem kapnak akkora hangsúlyt) önbizalomhiányt és megfelelési kényszert szülhetnek azokban, akik követendő példaként tekintenek rájuk.
2. FOMO: mint már említettük, nemcsak az influenszerek, de a mezei felhasználók is hajlamosak csak életük csúcspillanatait megosztani a közösségi oldalakon. Az influenszerek, akik azért kapnak pénzt, hogy egy terméket, szolgáltatást reklámozzanak, még nagyobb mennyiségben tolnak ilyen kontentet. Azt hihetjük, hogy két glamúros esemény között is glamúros eseményeken voltak. Közben lehet, hogy magánnyal, családi vagy párkapcsolati problémákkal, munka vagy sulis gondokkal küszködtek ők is. Ezt mégsem látjuk, és azt hisszük, kimaradunk valamiből, csak a mi életünk „átlagos”.
3. Folyamatos összehasonlítgatás másokkal: ami az influenszereknek más influenszerek, az a követőknek az influenszer.
Fontos újra hangsúlyozni, hogy az influenszerkultúra nem egyetemesen negatív, kapcsolódást, inspirációt is lehet találni egy-egy tartalomgyártónál (aki megfelelően használja befolyását). De hogy maguk a gyártók és a követők is jobban óvhassák a mentális egészségüket, érdemes néhány dolgot megfogadni:
– Megpróbálni hitelesnek lenni, és nemcsak az élet csúcspillanatait bemutatni, hanem beszélni a nehézségekről vagy üresjáratokról, amelyek mindenki életében vannak.
– A fentit figyelembe véve fontos azért szem előtt tartani azt is, hogy nem minden tartozik mindenkire. Óvjuk a magánéletünk részleteit a nagy nyilvánosságtól, és csak olyanokkal osszuk meg, akik méltóak rá.
– Fact checking: vagyis leellenőrizni, hogy van-e hiteles forrás amögött, amit egy influenszer állít. Ugyanez vonatkozik influenszerekre: csak azért, mert fizetnek érte (pénzben vagy kölcsönös követőszám növeléssel) nem biztos, hogy érdemes elvállalni olyasminek a reklámozását, támogatását, amiről semmit nem tudunk.
– Érdemes szüneteket iktatni a közösségi oldal használatba. Ez mindenkire vonatkozik.
– Személyes kapcsolatokat, hobbikat erősíteni. Ne korlátozzuk a szabadidőnket és társasági életünket az online világra.
– Ha egy követett influenszer rendszeresen rossz érzést (lehet ez féltékenység, irigység is) kelt bennünk, legyen erőnk kikövetni.
– Beszéljünk nyíltan a reális testképről, és egész egyszerűen fordítsunk hátat a telefilterezett oldalaknak. (medium.com, Women’s Health)