A szellemek ősidők óta izgatják az emberek fantáziáját. Korábban írtunk a huszadik század elején népszerű spiritisztákról, asztaltáncoltatókról és a szellemidézésről. Szellemvadászat ma is létezik, de a mai kalandorok elektronikus eszközökkel, számítógépes segítséggel keresik a hazajáró lelkeket.
Ez elsősorban az Egyesült Államokban divat, de a webshopokból bárki rendelhet felszerelést. A kezdőkészlet már kétszáz dollárért kapható, de a komolyabb, profi berendezések akár ezer dollárba is kerülhetnek.
A leggyakoribb eszközök az EMF-méter, az EVP felvevő, a digitális hőmérők, infravörös kamera, és egyéb, rádiófrekvenciával működő műszerek. Az EMF az elektromágneses mező változásait érzékeli, mert a szellemek gyakran ezzel árulják el magukat. Az EVP egy érzékeny hangrögzítő, amellyel üzenetek hallhatók a túlvilágról. A hőmérő pedig a szellemek jelenlétére utaló hideg pontokat térképezi fel.
És eddig bírtuk röhögés nélkül. A legnagyobb rejtély az egészben az, hogy ezért emberek pénzt adnak, nem is keveset.
Mit is keresünk?
A villámok megfigyelése például tudományos munka. Tudjuk, hogy a villám egy elektromos kisülés, annak mérhető a feszültsége, az általa keltett mágneses és más hullámok, a fényerő és a hanghatás. Az sem vitás, hogy a radarral észlelhetők a repülőgépek – ez ki van próbálva, és működik. Viszont maguk a szellemvadászok se tudják megmondani, mi az, amit keresnek. Mi az a szellem?
Halottak lelke? Nos, ha azok mind itt vannak, akkor húsz emelet magasan borítják a földet, és egyáltalán nem kell őket keresni. Elterjedt elképzelés, hogy a gyilkosságok áldozatai járnak vissza kísérteni, esetleg csak akkor, ha a tettest nem kapták el. De csak Amerikában évente 30 ezer gyilkosság történik, és ezek legalább egynegyede megoldatlan. Ez megint csak azt jelentené, hogy a kísérteteket nem kell lámpással kutatni, hanem inkább valami riasztó kellene ellenük, hogy menjenek máshova huhogni.
Vannak persze egyéb elméletek más dimenziók lakóiról, démonokról meg hasonlókról, de a kérdés ugyanaz: mégis ki mondta, hogy ezek bármit is csinálnak a mágneses mezőkkel? És hogy hideget lehelnek?
Ma semmivel sem tudunk többet a szellemekről, mint száz vagy ezer éve. Egyetlen olyan esetet sem ismerünk, amikor egy szellemvadász igazi bizonyítékot szolgáltatott volna. Ennél még az ufók is reálisabbak. Ott legalább van néhány dokumentált észlelés, aminek láttán a tudósok tanácstalanul vakargatják a fejüket.
Aki keres, az talál
Az EVP felvevők jellemzően sistergő zajokat rögzítenek. Ezekből sok munkával ki lehet hozni egy-egy értelmes szót – mint ahogy bármilyen zajból, a szélből vagy egy egér motoszkálásából is.
Mágneses anomáliák sokfelé és sok okból előfordulhatnak. Okozhatja őket távvezeték vagy más elektromos berendezés, víz jelenléte, vastartalmú építőanyagok vagy kőzetek. De a szellemvadász szellemet akar találni! Ezért amint a mutató megmozdul, örül, mint majom a farkának, és nem keresi meg a sercegő villanydrótot, hanem feljegyzi, hogy észlelés volt. Ő szellemet keres, és nem zárlatot.
Egy-két évtizeddel ezelőtt még sokan beszéltek az orbokról. Ezek a digitális fényképeken és videókon megjelenő, bizonytalan körvonalú, lebegő gömbök. Látványos felvételek készültek temetőkben, romos házakban szálldosó orbokról, és persze ezekben is szellemet láttak a hívők. Aztán kiderült, hogy ezek egyszerű porszemek, közel a kamerához, amely nem tud rájuk fókuszálni. Azóta a szellemvadászok nagy duzzogva visszatértek a mágneses jelenségekhez, és nem nagyon beszélnek orbokról többet.
Ám a kísértetvadászat szépen jövedelmező üzletté nőtte ki magát. Viszonylag kevesen foglalkoznak vele, de senki másnak nem lehet ennyi pénzért eladni egy primitív rádióvevőt meg egy filléres vadkamerát, amire rányomtattak egy koponyát. És akik ezekkel járnak elhagyatott épületekbe szellemet keresni, azok végül is jól szórakoznak. Addig se isznak. Bár lehet, hogy attól hamarabb látnának szellemet.