A magyar mentőszolgálathoz hasonlóan más nemzetek mentősei is közzéteszik időnként, hogy mennyi idióta kérdéssel hívogatják őket nap mint nap.
Hogy mi a baj ezzel?
Nos, az, hogy amíg valaki éppen arról panaszkodik a segélyhívón, hogy beszorult a keze a levelesládába, addig foglalt a vonal, és pánikolva várakozik az, akinek tényleg segítségre van szüksége, mert valakije például váratlanul összeesett otthon.
A walesi mentőszolgálat nemrég közölte, hogy
- valaki azért hívta fel őket, mert túl sok kebabot evett,
- egy másik telefonáló elhagyta a műfogsorát,
- egy harmadik embernek pedig gyűrű szorult az ujjára.
Magyarországon is gyakran kimaxolják a téves hívás kategóriát a telefonálók. Tavaly valaki azért hívta fel a mentőket a Dél-Alföldről, mert az autójával elhaladva egy biciklist látott, aki vélhetően rosszul lett és ráborult egy szalmabálára. A bejelentő hozzátette, hogy nagyon sietett, ezért nem tudott megállni, hogy ellenőrizze a beteget. A mentők kiértek, és ezt találták:
Igen, ez egy tavasz alkalmából kihelyezett szalmabábu-dekoráció. A hívó persze jóindulattal hívta a mentőket, mert segíteni akart, de naponta rengeteg téves hívás alapja, hogy a bejelentő meg sem nézi közelebbről az utcán/padon/fűben fekvő embert. Így fordulhatott elő, hogy egyszer egy fűben napozó nőhöz is mentőt hívtak. De terhelték már a segélyhívó vonalat ezekkel a kérdésekkel is:
- Merre van Cegléden kínai büfé?
- Küldjenek kocsit, mert megromlik a hús a hűtőben!
Értelmes kérdésekkel felhívni a segélyhívót egyébként nem nagy ördöngösség, sőt. Aki higgadtan viselkedik, az életet menthet! Jó példa erre az elmúlt évekből az ötéves Noel és a szintén ötéves Elena híressé vált segélyhívása. Ezek a gyerekek mind a bajban lévő szüleikhez hívták a mentőket, ráadásul nagyon összeszedetten. Vészhelyzetben pedig minden perc számít!
Szóval mikor hívjunk mentőt?
A 112-es hívószámot bárki tárcsázhatja Magyarország területén, ha
- valaki vélhetően életveszélyben van (eszméletlen, vagy valamiért vérzik),
- baleset, sérülés, bármilyen eredetű mérgezés esetén;
- ha megindult a szülés, vagy a terhesség alatt valamilyen komoly probléma akad,
- ha erős fájdalom vagy más riasztó panasz, illetve tünet észlelhető (pl. fulladásérzés, nehézlégzés, vagy valamelyik végtag nem mozog),
- ha valaki úgy viselkedik, hogy azzal a saját maga vagy mások életét veszélybe sodorja.
Az operátor, akivel beszélni fogsz, riasztja a megfelelő egységet, miközben neked is elmondja, mit kell tenned.
Mi az, amit mindenképpen mondjuk el, amikor a segélyhívót tárcsázzuk?
Mondjuk el, hogy hol történt az eset, adjunk pontos címet. Ha a cím nem egyértelmű, próbáljunk meg útbaigazítást adni, hogy ránk találjanak!
Mondjuk el a saját nevünket. Jó, ha tudunk telefonszámot is mondani, amin visszahívhatnak minket, ha mégis megszakad a hívás.
Mondjuk el, milyen jellegű vészhelyzet áll fent, mi történt. Próbáljuk minél rövidebben és pontosabban elmondani, amit látunk, amit tudunk. Nem kell tudnunk, mi történt azzal, aki a földön fekszik, és nem reagál. De ellenőrizhetjük, hogy lélegzik-e, hogy van-e valamilyen sérülése, és ha szólongatjuk, történik-e valami. A mentőknek fontos segítség, hogy megtudják, milyen, panasz, tünet észlelhető a mentésre szorulókon. Lábát, hasát fájlalja, sápadt, esetleg eszméletlen. Minden tünet fontos lehet.
Mondjunk el mindent, ami fontos lehet. Például, ha vannak más sérültek is, vagy esetleg tűzoltókra is szükség lehet.
Maradjunk vonalban a mentő megérkezéséig. A mentésirányító végig beszél majd, és elmondja, mit kell tennünk!
Ne félj segítséget kérni, ha bajban vagy, vagy valaki bajban van körülötted! Ha tudod a segélyhívó számát (112), és el tudod mondani a problémát, lehet, hogy máris hatalmas dolgot tettél valakinek az egészségéért, akit szeretsz.
És persze ne feledd: a nem súlyos, nem mentést igénylő dolgokkal, például, hogy megfeküdte a gyomrunkat a kebab, inkább ne terheljük az amúgy is túlterhelt mentőszolgálatot.
Kiemelt kép: OMSZ / Facebook