Az egyik legjobb nyári pillanat az, amikor még vizesen lángost majszolunk a strandon. Közben süt a nap, csöpög a naptej, hessegetjük a darazsakat, de amúgy nem cserélnénk a világon senkivel. A lángost persze be lehet helyettesíteni hekkel, palacsintával, fagyival is, de ma a lángosról lesz szó. Ez a lapos kenyér ugyanis az egyik legkedveltebb strandkaja nálunk, pedig a keletkezésének semmi köze sem a Balatonhoz, sem a nyári szünethez. Arról nem is beszélve, hogy nemcsak nálunk van lángos(szerűség). Olajban sült, kenyértésztából készült korong alakú lepény egy csomó ország konyhájában megtalálható, a navajo indiánoktól kezdve a finnekig, az olaszoktól az inuit eszkimókig.
A lángos valószínűleg egyidős a kenyérrel. Arról még folynak a viták, hogy a Kárpát-medencében az ókori rómaiak sütötték-e először, vagy a törökök hozták-e be, de igaziból mindegy is. Az első írásos említése még az 1700-as évekből való. Eleinte persze nem olajban készült, hanem csak úgy a kemencében. És nem dagasztottak ehhez külön tésztát, hanem abból a kaparékból formálták a lepényt, ami a dagasztóteknő szélén maradt. A neve pedig azért lángos, mert a kemence elejében, még a láng közelében sütötték. És ezt ették a kenyérsütés reggelén.
Néhány generációval ezelőtt főleg vidéken hetente legfeljebb egyszer sütöttek kenyeret, viszont akkor elég sokat csináltak egyszerre. Ennek az volt az oka, hogy a tésztát bedagasztani és a kemencét felfűteni hosszú órákba, sőt, néha az egész napba tellett. Viszont szépen be volt osztva, hogy először a lángos fogyott el, aztán a kisebb cipók, majd a 2-3 kilós veknik. A lángosra pedig eleinte nem került semmi, legfeljebb egy kis zsír. De akinek futotta rá, tett már rá szalonnát, hagymát, esetleg töpörtyűt is. Ebből alakult ki a mai langalló, a kenyérlángos, amit még tejföllel is meglocsoltak.
Az a lángos, amit a strandon esztek, valamikor az ötvenes években született meg, amikor elterjedt a bő zsírban sütés. A Kádár-rendszerre aztán egészen népszerű lett, a mindennapok részévé vált, hiszen sok helyen hozzá lehetett jutni, olcsó és laktató ételnek számított. 1956-ban a forradalom leverése után egy rakamazi férfit egy évre börtönbe zártak, mert azt skandálta a kocsmában, hogy „Egy forint a krumplis lángos, le van sz*rva Kádár János!” Mások okultak a börtönbüntetésből, így a rigmus vége „éljen soká Kádár János!”-ra változott. Aztán felhasználták a lángost a Fradi szurkolói is: „Két forint a forró lángos, ismét nyert a Ferencváros!” Úgy látszik, menet közben a lángos ára a duplájára nőtt.
Aztán a piacok után a lángos meghódította a strandokat, később pedig a fesztiválokat is. Külföldi influenszerek ma már nem mennek el Magyarországról anélkül, hogy ne tolnának be egy nagy lángost valahol. Pedig eleinte a külföldiek nagyon furán néztek rá. (Kivéve persze a környező országok lakóit, ahova tőlünk terjedt át a lángosevés.) Azt gondolták, hogy ez egy fura, pici pizza és nem értették, miért nem olvad rá a sajt. De aztán az utazóbloggerek annyira felfuttatták a lángost, hogy ma már lehet kapni New Yorkban, Ausztráliában és Japánban is. Sőt, nemrég bejárta a magyar sajtót az a hír, hogy Izlandon egy gleccser mellett is nyílt egy magyar lángosozó.
A lángos receptje egyébként nem túl bonyolult, a legegyszerűbb tésztához mindössze liszt, élesztő, só és víz szükséges. Ezt össze kell dagasztani és legalább egy óráig hagyni kell kelni. Ha már kétszer akkora, mint eredetileg volt, golyókat kell belőle formázni, majd megint hagyni kell pihenni. Aztán ezeket a kisebb darabokat szét kell húzni, és forró olajban meg kell sütni. Ezt aztán lehet enni önmagában, megsózva, vagy fokhagymával, tejföllel, sajttal, kinek mi ízlik. De ma már mindenfélét rápakolnak arra a szerencsétlen lángosra, a csülkös káposztától kezdve a tojásrántottán át a lekvárig vagy Nutelláig. És most lehet, hogy nagyokat nyelsz, miközben ezt olvasod, de a lángossütést ne próbáld meg egyedül, mert a forró olaj nagyon veszélyes tud lenni.
(Kispolgár, greendex.hu, nlc.hu, index.hu)