Péntek óta kórházban ápolják a katolikus egyház vezetőjét, Ferenc pápát. A 88 éves főpap egyelőre még képes a munkára. De készen áll a vészforgatókönyv, mert az egyház nem maradhat pápa nélkül. És a pápának nincs helyettese, mint az amerikai elnöknek.
Ferenc már akkor megírta feltételes lemondólevelét, amikor 2013-ban átvette a katolikusok vezetését. Ez akkor élesedik, ha a pápa tartósan munkaképtelenné válik. Ilyenkor sürgősen megrendezik a pápaválasztást. Vagyis összehívják az összes bíborost. Ők a pápa után a legmagasabb rangú papok. Hitük szerint a „Szentlélek sugallatára” választják ki a következő pápát. De a Szentlelket nem kell külön meghívni, hiszen ő Isten egyik formája, és úgyis tud a választásról.
(A Szentlélekről részletesen itt írtunk.)
Hogyan mennek el a pápák?
Nagyon ritka, hogy egy római katolikus pápa lemondjon. Ez a megbízatás általában élethosszig szól. Viszont ez nincs kőbe vésve.
Az egyházak elég merev szabályok szerint működnek, pláne a katolikus. Ezek egy része úgynevezett dogma, amit nem lehet átírni. Ilyenek a hit alapelvei, amiket a Bibliából vezetnek le. Más szabályok viszont „csak” hagyományok, de mivel az egyház kétezer éves, ezeknek is mázsás súlyuk van. Nem dogma például, hogy pap csak férfi lehet, és hogy nem házasodhat. De ezen változtatni nagyon nehéz, mert sokan ragaszkodnak a régi szokáshoz.
Hogy a pápa lemondása nem lehetetlen, azt épp a Ferenc előtti egyházfő példája mutatja. XVI. Benedek 2013 februárjában mondott le egészségügyi okok miatt, 85 évesen. Ám még csaknem tíz évet élt ezután. Egyesek azt terjesztik, hogy nem is önként mondott le, hanem valahogy rávették. Erre nincs bizonyíték.
De a pápa nem olyan vezető, mint az elnökök vagy miniszterelnökök. Azok csak egy ország ügyes-bajos dolgait igazgatják, és a személyük nem feltétlenül példakép, vagy nem is fontos. A pápa egy világegyházat vezet, és még a nem hívők közül is százmilliók figyelnek rá. Nem adókról vagy építkezésekről kell beszélnie, hanem azt megmutatni, hogyan érdemes élni, mi a jóság, mi Jézus üzenete ma. Ezért az egész élete reflektorfényben van – beleértve a végét.
A Benedek előtti pápa, II. János Pál ezt nagyon komolyan vette. Élete végén rendkívül beteg volt már, sokat szenvedett. Ennek ellenére nem mondott le, rendszeresen megjelent a tömeg előtt a vatikáni Szent Péter-bazilika erkélyén. Azt mondta, meg akarja mutatni, hogy a halál az élet része. Mert a modern világban sokan nem vesznek tudomást az elmúlásról, hanem kórházakba száműzik azt.
Ferenc után
Nem tudni még, merre indul majd az egyház egy új pápával. Ferenc rendkívül népszerű, közkedvelt figura, az ateisták és más vallásúak is elismerik jótékony hatását. Ügyelt arra, hogy üzenetei ne csak a hívő katolikusoknak legyenek érthetők. Sokat beszélt általában a szolidaritásról, vagyis arról, hogy segítsük az elesetteket, szegényeket, menekülteket és gyerekeket. Elég könnyedén tudomásul vette, hogy a vallásos hit visszaszorulóban van, és megpróbálta annak a tartalmát elvinni a nem hívőkhöz is.
Az egyházon belül viszont ezzel nem mindenki értett egyet. A hit felhígulását, az egyház gyengülését látták ebben. Ők inkább XVI. Benedek szigorúbb, a hagyományt minden kritikával szemben is őrző álláspontjához térnének vissza. Úgy érvelnek, jobb egy kisebb, de szilárd hitű egyház, mint a Ferenc-féle „vallásos popkultúra”. A bíborosok között ugyanúgy vannak viták és szervezkedések, mint a világi politikusoknál, csak ők nem alakítanak pártokat. Az ő belső erőviszonyaik döntenek majd az egyház jövőjéről.
Na és persze a Szentlélek.
