Mázli, hogy nem az ókori Egyiptomban élünk, mert akkor fogfájásra az volt a gyógymód, hogy a beteg szájába egy döglött egeret raktak. Olykor nem is egészben, hanem ledarálva, összekeverve iszappal és növénydarabokkal. Az orvoslás fejlődése során egészen különös és bizarr gyógyszereket próbáltak ki a doktorok, és a gyógyulási arány hát… finoman szólva sem volt valami magas.
Az egér egyébként viszonylag sokáig benne volt a gyógyítók ládikájában. A 17. századi Angliában például a szemölcsre kötöztek egy félbevágott egeret. Több recept maradt fenn, amiben a szerencsétlen rágcsálót pitébe sütötték, és ezt fogyasztották szamárköhögés, kanyaró, himlő és ágybavizelés ellen is. Arról nem sok forrás maradt fenn, hogy ez a gyógymód mennyire volt hatásos, de ma már gyanús, hogy az esetleges gyógyulás nem az egér miatt, hanem annak ellenére történt meg.
Az ókori egyiptomi orvosokra visszatérve, az egéren kívül ők több, ma már nagyon undorítónak tartott gyógymódot alkalmaztak. A különböző kenőcsökbe szinte mindig kevertek valamilyen kakit, és sokszor nemcsak állatokét, hanem emberét is. Azt gondolták, hogy a kutya, gazella vagy a szamár ürüléke nemcsak gyógyít, hanem a gonosz szellemektől is távol tart. Furcsa módon ezzel a gyógymóddal nem is tévedtek olyan nagyot, egyes kakikban ugyanis tényleg vannak baktériumellenes anyagok, amik akár hatásosak is lehettek bizonyos esetekben.
Még ennél is undorítóbb, hogy nagyon sokáig, egészen a 18. századig azt gondolták, hogy az emberhús, főleg a mumifikálódott emberi hús meggyógyít néhány betegséget. Évszázadokig virágzott az egyiptomi múmiák adásvétele, külön üzletág fejlődött ki a korabeli sírrablók és a patikusok közt. És előfordult olykor, hogy a betegek a „friss húst” keresték. Főleg epilepsziások gondolták azt, hogy ez beválhat a bajukra. Épp ezért kivégzésekkor gyakori volt, hogy a vesztőhely körül betegek álltak, akik azt remélték, hogy a rájuk fröccsenő vér meggyógyítja őket.
És ha már vér, az érvágás is igen gyakori gyógymód volt. Ez szintén az ókori Egyiptomból eredt, de a Római Birodalomban és később a világ számos országában egészen sokáig tartotta magát. Az eljárás alapja az volt, hogy azt gondolták, hogy a betegségek oka a „bővérűség”, ezt pedig a vér lecsapolásával lehet orvosolni. A probléma az, hogy ez gyakran a betegek életébe került. Így járt például George Washington amerikai elnök is, aki egy reggel torokfájásra ébredt. Az orvosai rögtön előírták az érvágást, és közel két liter vért csapoltak le az elnökből mindössze 16 óra alatt. Ez persze akkora vérveszteség volt, hogy Washington 1799. december 14-én meg is halt. A halál okaként az orvosok még így is a bővérűséget nevezték meg. Szerencsére azóta nagyot fejlődött az orvostudomány. Ha többet szeretnél tudni az ókori és középkori orvosok ma már nagyon gusztustalannak tűnő próbálkozásairól, akkor ide kattintva még több gyógymódról is olvashatsz.