A képen látható repülőgép pont úgy néz ki, mintha egy képregényből került volna elő, vagy egy Disney-filmből. Pedig ez a gép megépült, repült, és vadászrepülőnek szánták.
Az első világháború a repülés hőskora volt. Alig telt el egy évtized az első gép felszállása óta, és a repülőknek máris a legnehezebb kihívással kellett szembenézni: a háborúval. A mérnökök még keveset tudtak, de mindent kipróbáltak. Egyre nehezebb bombázókkal kísérleteztek, az ellenük harcoló vadászgépeknél pedig a sebesség volt a legfontosabb.
Németország a háború elején bízhatott a kiváló Fokker vadászgépeiben, de a nyugati szövetségesek egyre újabb gépekkel támadtak. A Fokker helyett új, gyorsabb gépet kellett tervezni.
A DFW T28, amely a Floh (Bolha) becenevet kapta, az egyik ilyen kísérlet eredménye volt. Akkor erősnek számító, 100 lóerős Mercedes motort kapott, és ezt egy minél rövidebb, áramvonalas törzsbe igyekeztek beépíteni. A rövid testtől és a kétfedelű szerkezettől nagy fordulékonyságot vártak, a csepp alakú törzs pedig a gyorsaságot segítette.
A terv működött. A T28-as óránként 180 kilométeres sebességgel tudott repülni, míg a korábbi Fokkerek csak 140-nel. Csakhogy a sebesség nem minden.
A gépet nehéz volt irányítani, a rövid test bizonytalanul tartotta az egyenes irányt. De a legnagyobb baj az volt vele, hogy a pilóta le- és felszálláskor egyáltalán nem látott ki lefelé. Ez bizony probléma, amikor a földre kell tenni a gépet. A prototípus pont ezért össze is tört az első leszállásnál. A hadsereg nem is rendelte meg a T28-ast, maradtak a hagyományosabb vadászgépeknél.
Később épültek még hasonlóan tömzsi repülőgépek, de ezeket már kifejezetten versenyre, sebességrekordokra tervezték. A DFW Floh pedig sosem jelent meg a világháborús égen. Pedig biztos, hogy nagyon megdöbbentette volna a szövetséges pilótákat!
