Május első vasárnapja Magyarországon az anyukák és a nagymamák ünnepe. 1928 óta hivatalos ünnep nálunk, pedig az eredete az ókori görögökig nyúlik vissza. Ők az istenek anyját, Rhea-t ünnepelték májusban, vele együtt pedig az összes édesanyát. Az újkori ünneplése Amerikából indul. 1872-ben Bostonban tartották meg először az ünnepet Julia Ward Howe Anyák Napi Kiáltványa nyomán. Ez eredetileg arról szólt, hogy támogatni kellene azokat az anyákat, akik az amerikai polgárháborúban vesztették el a fiaikat vagy férjeiket.
Később, 1907-ben a philadelphiai Anna Jarvis nemzeti ünneppé próbálta nyilvánítani az anyák napját. Mivel nem volt konkrét napja eddig, az édesanyja halálának emlékére május második vasárnapját javasolta ünnepnapnak. A jelképének pedig a fehér szegfűt választotta. Óriási kampányt indított azért, hogy a nap ismert és elismert legyen. Aztán egy ponton azt vette észre, hogy a legfőbb támogatói a virágárusok, a cukorkakereskedők és a képeslapgyártók lettek. Ők ráadásul nemcsak Amerikában, hanem a világ több pontján is hirdetni kezdték az ünnepet. Anne Jarvis annyira elkeseredett, hogy ilyen irányba ment a javaslata, hogy végül tüntetéseket szervezett ellene, sőt, még a törvénnyel is meggyűlt a baja. Élete végén pedig megbánta az egészet.
Az ünnep viszont elterjedt, országonként változó, hogy pontosan mikor és hogyan ünneplik. Nálunk főleg virággal és kedvességekkel. Nem baj, ha elénekled az Orgona ágát, de inkább hagyd ma anyukádat pihenni. Biztosan örülni fog, ha megcsinálod helyette a házimunkát, vagy hagyod sokáig aludni. Süssetek, főzzetek együtt, de elviheted sétálni, fagyizni, moziba, a lényeg, hogy éreztesd vele, hogy szereted. De persze az anyukák ezt az év minden napján nagyra értékelik.
