Március 8-án egy szál virággal szokták köszönteni a lányokat, nőket az iskolákban, munkahelyeken. És ezzel ma nagyjából le is tudtuk a nemzetközi nőnapot. Persze a virág nem azért jár, mert a tárdadalom fele nőnemű. Ennyi erővel kijelölhetnénk egy napot arra is, hogy a fiúk és a férfiak is kapjanak a nőktől egy csokit például. A nőnapot azért kezdték el ünnepelni, mert az előző század elején elkezdődtek azok a mai napig is tartó küzdelmek, amik a nők egyenlő jogaiért folytak.
Ilyenkor persze ne arra gondoljatok, hogy ha annyira egyenlőek akartak lenni a csajok, akkor azon se sértődjenek meg, ha a fiúk nem akarnak előre köszönni nekik és kinyitni előttük az ajtót. Hanem például olyan dolgokra, hogy a nők is szavazhassanak, örökölhessenek, vagy a férjeik nélkül hozhassanak döntéseket. Hogy iskolába, egyetemre járhassanak, hogy legyen saját, önállóan kezelhető pénzük, vagy hogy egyáltalán dolgozhassanak. Ezek olyan, ma már magától értetődő dolgok, amik a 19. században még a legtöbb országban nem történhettek meg. Ehhez egy sor kitartó és bátor nő erőfeszítése, tüntetése, küzdelme kellett.
A nők jogai sok helyen mára papíron ugyanazok, de még így is van egy csomó dolog, amiért küzdeni kell. Még ma is gyakran előfordul, hogy ugyanazért a munkáért egy nő kevesebb fizetést kap, mint egy férfi. És ha megnézitek például, hogy kik vezetnek nagyobb vállalatokat, kórházakat, kik hoznak törvényeket, akkor láthatjátok, hogy a döntéshozók közt csak elvétve vannak nők. A magyar kormány tagjai közt például keresve sem találni nőket, legfeljebb államtitkári szinten. Ez pedig elég ciki már egy 21. századi európai államban, az EU többi országában azért ennél jobb a helyzet.
Nőnapot egyénként 1909-ben Amerikában tartottak először. Ennek nyomán javasolta a német Clara Zetkin, hogy az ünnepet tegyék nemzetközivé. Így született meg a nemzetközi nőnap 1911-ben. Magyarországon három évvel később ünnepelték meg először. Azért lett március 8. a napja, mert ezzel emlékeztek egy 1857-es New York-i sztrájkra, ahol textilmunkás nők százai követeltek magasabb béreket és jobb bánásmódot.
Az első nőnapi tüntetések és felvonulások a nők szavazati jogáról szóltak. Ezek nyomán a nők fokozatosan hozzájutottak a választójoghoz. Szovjet-Oroszországban 1917-től, Magyarországon és Németországban 1919-től, az USA-ban 1920-tól szavazhattak a nők. De például az olasz és a francia nőknek egészen a második világháború végéig kellett erre várni. A legtovább pedig a svájci és a lichtensteini urak váratták a hölgyeket azzal, hogy megszavazzák nekik a szavazati jogot. Előbbi ország 1971-ben, utóbbi csak 1984-ben hozott törvényt a női választójogról. Sőt, az egyik svájci tartomány egészen 1991-ig várt, mire a választójogi törvényt maga is beiktatta. A világon utolsóként Szaúd-Arábiában engedték szavazni a nőket, 2011-ben. Ebben az országban egyébként a nők kocsit sem vezethettek egészen 2018-ig.
Ezen a napon sok figyelmet szentelnek annak is, hogy a nők egyenlő bért kapjanak ugyanazért a munkáért. Egy 2014-es felmérés szerint Magyarországon az azonos végzettségű és azonos munkát végző nők 8-11 százalékkal kapnak kevesebb fizetést, mint a férfiak. Azoknál a nőknél, akiknek gyerekeik is vannak, a különbség még ennél is nagyobb, akár 25 százalék is lehet. Ez sajnos nemcsak nálunk van így, a jelenség világszerte megfigyelhető, és sok helyen még ennél rosszabb is a helyzet. Amerikában például hiába van törvény 1963 óta a nemek azonos fizetéséről, a férfiak még ma is lényegesen jobban keresnek itt, mint a nők. És az EU minden országában hasonló a helyzet, ezért 2009-ben az Európai Bizottság kampányba kezdett a bérkülönbségek megszüntetéséért, de ez a mai napig nem járt sikerrel.
Egyébként az általánosságban elmondható, hogy az egyenlőbb jogokért ott tudtak hatékonyabban harcolni a nők, ahol a férfiak melléjük álltak. Mert egy ponton a férfiaknak is be kellett látni, hogy attól nekik nem lesz rosszabb, ha a nőknek kicsit jobb lesz, sőt. De a nemek közti egyenlőtlenségek még ma is nagyok. Annak ellenére, hogy már egy ideje a nők is viselhetnek nadrágot. (mult-kor.hu, index.hu)
