A Föld hűtéséért elsősorban a jeges óceánok felelnek. Ebből kettő van, a Jeges-tenger, vagy újabb megnevezésében Északi-sarki-óceán, és a Déli-óceán, ami az Antarktisz körül van.
Az Északi- és Déli sarkvidék körül lévő víztömegen eddig sok jégtábla volt, ami segített a Nap sugarait, energiáit – mint egy tükör – visszaverni az űrbe.
De ahogy a sok káros gáz kibocsátás miatt egyre melegebb lesz, a jégtáblák olvadnak, és egyre több napsugár jut be az óceán mélyére, ami tovább melegíti a Földet.
A jégtáblák repedését és csökkenését a meleg szelek, meleg levegő és a melegedő óceán együttese okozza. Olyan, mint egy ördögi kör: minél több a káros anyag kibocsátás, annál melegebb lesz. És minél melegebb lesz, annál kevesebb lesz a jég, ami megakadályozhatná a további felmelegedést.
Februárban megdőlt az eddigi rekord, soha nem mértek még ilyen kevés jégtömeget a két óceánon. A Jeges-tengeren a nyolcvanas években nyaranta 7 millió négyzetkilométernyi jég volt. A 2010-es évekre ez 4,5 millióra csökkent. Azóta pedig még többet. A Déli-óceán kicsit jobban bírta, de mostanra az ottani változások is már állandónak tűnnek.
A kevés jég oka az is, hogy a jegesedés mindkét területen később tud indulni. Hiába jön esetleg egy téli hideg áramlat, ami segítené a kialakulásukat, az óceánok annyira felmelegednek, hogy sokkal több időbe telik lehűlniük.
Ezek a változások sajnos nemcsak az ott élő állatokat (mint a jegesmedvéket és a pingvineket) érinti, hanem a Föld teljes klímáját, azaz a forró nyarak még forróbbak lesznek.
A szakemberek ezekkel az adatokkal a klímavédelem fontosságára szeretnék felhívni a figyelmet. Részünkről az okosabb fogyasztásra, a politikusok részéről pedig a cégek káros anyag kibocsátásának még szigorúbb szabályozására. (BBC/Kispolgár)
