Ellen Church álma volt, hogy kereskedelmi repülőjáratokat vezessen. Megvolt a pilótavizsgája (leckéket vehetett és diplomát is kapott), az első világháborúban a légierő ápolója is volt, de hiába, 1930-at írtak és a cégek úgy vélték: nő nem alkalmas erre a feladatra, sőt, semmilyen munkára egy repülőn.
Church ennek ellenére mindenáron megpróbált a repülés közelébe férkőzni. Meggyőzte a légitársaságok vezetőit, hogy vegyenek fel ápolónőket, hogy elvégezzenek olyan feladatokat, amiket addig egy kiszolgáló steward (férfi) és a másodpilóta (szintén férfi) együtt csináltak. Az említett feladatok: bepakolni a csomagokat, kiosztani az ebédet, vacsorát, italt kínálni (ez volt a steward feladata), ha kell, ülések állását kézzel rögzíteni fel- és leszálláskor, és megnyugtatni az utazókat, akik féltek a repüléstől. Ez utóbbi volt az, ami leginkább meggyőzte a vezetőket arról, hogy szükség van ápolókra a fedélzeten. Ma is sokan félnek a levegőben lenni, de akkoriban a gépek még nem voltak olyan modernek, mint ma. Nem tudtak olyan magasra repülni, hogy az emberek ne érezzenek meg például egy vihart. Sokkal gyakrabban voltak sajnos balesetek, és a legmerészebbeknek is ijesztő lehetett a hangos, zötykölődős, korai gépeken ülni. Nem voltak ritkák az idegi kirohanások, rosszullétek sem, ezek kezelésére ajánlkozott Church.
Church azzal érvelt: kik alkalmasabbak a nyugtatásra, vagy sérülések ellátására, mint az ápolónők? Másik szempontként az akkori szexizmust a maga javára fordítva azt mondta: ha egy nő is van a gép személyzete között, aki nem fél, akkor meglett férfiak sem mernek majd félni.
A mai United Airlines őse, a Boeing Air Transport fejeseinek tetszett az ötlet, és kipróbálták Churchöt. Első járata 1930. május 15-én volt, egy Boeing 80A géppel utazott 20 órát Oakland/San Franciscóból Chicagóba, 13 megállással és 14 utassal. Mivel mindenki elégedett volt a szolgáltatással, nem sokkal később Church és a hét másik kollegina elkezdte a munkát, mint az Egyesült Államok első női légiutas-kísérői. A próbaidőszak három hónap volt, és bombasztikus sikerrel zárult.
Fiatal, csinos, nem túl magas és egyedülálló
A többi légitársaságnak is megtetszett ez az új szolgáltatás, így ők is elkezdtek női légiutas-kísérőket alkalmazni. Akkoriban sky girlsnek, vagyis égi lányoknak nevezték őket. A második világháborúban aztán a feltételek megváltoztak, mert sok ápolónőt behívtak dolgozni. Így már nem kellett feltétlen ápolói végzettség a feladatkör betöltéséhez. De a követelmények így is szigorúak voltak. Nagyon sokan jelentkeztek, és sajnos a felvételi erősen szexista módszerekkel zajlott: a jelentkezőknek az akkori ideál szerinti „szépnek”, 162 centi alattiaknak, egyedülállónak kellett lenniük, maximum 21 és 26 éves kor között, és a súlyuk 54 kilogrammnál nem lehetett több. Maximum 30 éves korukig dolgozhattak, és ha férjhez akartak menni, akkor az a munkájuk elvesztésével járt. Sajnos a ruházat is a férfi utasok szemének készült, ekkoriban ugyanis főleg üzletemberek repültek: magas sarkú cipők, később miniszoknyák, erős smink és kalapok. Mindez csak a hetvenes évek női mozgalmai hatására kezdett változni, és ekkor kezdtek el férfiak is jelentkezni a feladatra. A kilencvenes évekre már a testsúlykorlátozás is megszűnt, és 55 éves korig lehetett dolgozni. Ma már ennél is tovább.
Ma már férfiak és nők is végzik a légiutas-kísérői munkát. Nem töltenek üzemanyagot és nem pakolnak csomagokat, és a nyugtatás sem feltétlen tartozik a feladataik közé, de a biztonsági előírások betartatása még nagyobb hangsúlyt kapott. A kritériumok sokkal inkább szakmai alapúak: együttműködés, megfelelő készségek és a munkával járó kihívások, tulajdonképpen nomád életmód, fizikai megterhelés elviselése. A légiutas-kísérők száma is változott, ahogy az utasoké is a gépek férőhelyének növelésével. Általában egy járaton 50 utasra jut egy steward vagy stewardess.
Ellen Church karrierje csak 18 hónapig tartott, mert autóbalesetet szenvedett, és a sérülései nem tették lehetővé, hogy továbbra is ebben a szakmában dolgozzon. De így is neki köszönhető a ma ismert légiutas-kísérői szakma. (grupooneair.com, time.com, thisdayinaviation.com, simpleflying.com)
(Kiemelt kép: a légi lányok első csapata. Balról jobbra: Jessie Carter, Cornelia Peterman, Ellen Church, Inez Keller, Alva Johnson, Margaret Arnott, Ellis Crawford és Harriet Fry. Forrás: National Air and Space Museum)