Szívószállal inni az ókorban is bevett szokás volt, már a sumérok is ezzel fogyasztották a sörhöz hasonló italukat. Feltéve persze, ha lehet hinni az ábrázolásoknak. Mert az is lehet, hogy a sumérok csak ropit rágcsáltak sörözés közben, amikor valaki kifaragta őket. Az ókori Egyiptomban viszont már aranyból készült szívószálat is találtak régészek. És maradtak fenn leletek Dél-Amerikában is, melyek szerint az őslakosok már a középkorban is valami szívószálhoz hasonló eszközzel itták a teát. Ezt az eszközt bombillának hívták, és nemcsak szürcsöltek vele, hanem a tea rostjainak kiszűrésére is használták.
A ma használt szívószálak elődje valamilyen növényi szár volt, sokszor a legegyszerűbb szalma, vagy az angolperje. Ez utóbbi legnagyobb hátránya az volt, hogy fűízűvé tett minden italt, amivel érintkezett. Ezt elégelte meg az amerikai Marvin Stone, állítólag akkor, amikor nem tudta kellőképp élvezni a mentakoktélt, amit felszolgáltak neki. Kísérletei során először papírból tekert szívószálat, de ez csak rövid ideig vált be, a papír ugyanis már akkor is gyorsan elázott. Ezután paraffinnal, vagyis viasszal vonta be a papírt, ami ettől jóval ellenállóbb lett a nedvességgel szemben. Viszont ezt forró italokban nem volt ajánlatos használni. Mindenesetre Stone szabadalmaztatta a találmányát, így született meg 1888-ban az első modern szívószál. Néhány éven belül több szívószálat adtak el Amerikában, mint az addig nagyon népszerű cigarettaszipkát.
Az évek során rengeteget fejlődött a gyártás is, a termék népszerűsége pedig egyre nőtt. Ráadásul 1937-ben feltalálták a hajlítható végű szívószálat is. Aztán a hatvanas évekre a papírszívószálat mindenhol felváltotta a műanyag, és néhány évtized alatt gyakorlatilag beterítette a világot a szívószál. Mondhatni szó szerint. Ez persze egyáltalán nem tett jót a környezetnek. Olyannyira, hogy az elmúlt években Európában, az Egyesült Államokban és még sokfelé a műanyag szívószálak gyártását leállították, a használatát pedig megtiltották.
Így kanyarodik vissza a történet a kezdetekhez, ma ismét azon kísérleteznek, hogy mivel lehet jól pótolni a kényelmes műanyagot. Mert lássuk be, a papír most is elázik, a fém nehezen tisztítható és drága is. Ráadásul nemrég egy kutatás bebizonyította, hogy a papírból készült változat a műanyaghoz hasonlóan káros a környezetre a benne lévő vegyületek miatt. Olaszországban voltak kísérletek száraztésztából készült változatra, Japánban ehető verziót is készítettek rizstésztából. Vannak már bambusz-szívószálak, és szilikonból készültek is. És egyre többen mondják, hogy vissza kéne térni a növényi szárakhoz. A szalmához, esetleg az angolperjéhez. (mult-kor.hu)