2023 decemberében indítottuk el a Kispolgár gyerekújságot. Előtte 33 évig nem létezett olyan újság, amely az aktuális hírekről, a politika és a társadalom fogalmairól írt volna gyerekeknek. Amit a kommunisták a maguk módján megcsináltak, azt a szabad Magyarország elhanyagolta.
Az anyagiak előteremtése mellett stratégiai döntéseket kellett hoznunk már indulás előtt. Kicsiben terveztünk, de nem is akartuk a nagy portálok médiazaját bevinni a gyerekszobába. A napi 4-5 anyag mellett egyetlen kőbe vésett kötelességet azonosítottunk: a napi híradót. A hírfogyasztásnak ugyanis szokássá kell válnia. A közösségi média épp azért nem tudja helyettesíteni a szerkesztőségek munkáját, mert esetleges. Nagy öröm, hogy sok-sok gyerek írja meg csak úgy magától, hogy mindennap átolvassa a híreinket.
Meg kellett találnunk a hangunkat is. Hogyan, milyen alapállásból szóljunk 10-14 éves gyerekekhez, amikor az amerikai választást vagy az orosz-ukrán háborút magyarázzuk? Többen javasolták, hogy próbáljuk „az ő nyelvüket” használni, a tizenéves szlenget. Ezt szerencsére elvetettük. Ma már biztos, hogy belebuktunk volna, és kellemetlen jópofáskodás sült volna ki belőle. Felnőttként beszélünk hozzájuk, a jó fej tanár, edző, lelkész, családi barát szerepében. Nem akarunk 12 évesnek látszani. És úgy látjuk, hogy ez működik.
„A kedvencem a lapban az, hogy nem néznek minket kisgyereknek, de azért érthetőek.” – Olvasói levél
Természetesen minden percben magunk mellé kell képzelnünk az olvasót. Észrevenni, hol kérdezne közbe. Hol kell befűzni egy Wiki-szócikket, vagy egy félmondatban megmagyarázni, mi is a hidrogénbomba vagy az államtitkár? A Kispolgár teljes állású szerzőkkel működik, akik csak ezzel foglalkoznak. Így páratlan tapasztalatot gyűjtöttünk arról, hogyan kell ezt csinálni. Időnként alkalmaztunk külsős szerzőket, de általában jobban beválik, ha magunk írjuk meg a témát, szükség esetén szakértőkkel, például orvossal konzultálva, ellenőriztetve az anyagokat.
Sok feladat áll még előttünk. Elmeséltük már az EP-választást, bemutattunk rengeteg országot, a költségvetést, az inflációt, a tőzsdét. És még felénél sem tartunk az alapfogalmaknak. A hírek és a fontos ügyek mellett igyekszünk szórakoztatni is, jut minden napra egy pingvin vagy legalább egy aranyos kis atka, K-pop, Taylor Swift. Kiemelten foglalkozunk a mentális betegségekkel, mindennapi pszichológiával. Reggelente feldobtunk vagy négyszáz veszélyeztetett magyar szót, a tojmáktól a gajgonyán át a bakfisig. És megújítottuk A hét műtárgyát.
Akadtak különösen nehéz feladványok. Kezdettől úgy terveztük, hogy bűncselekményekről csak akkor számolunk be, ha a politikai következmények miatt elkerülhetetlen. A kegyelmi ügy viszont felforgatta az egész országot. Ezt is meg kellett oldanunk, Novák Katalin távozásától Magyar Péter felemelkedéséig. Bese Gergő ügye, Mészáros Lőrinc szerepe, Orbán Viktor, Soros György, Kádár János és Gyurcsány bemutatása, Rákos-Dubaj témája szintén izgalmas kihívás volt.
„Én a Nyugat-Európába bevándorlókra és az ebből fakadó problémákra lennék kíváncsi.”
Jelenleg körülbelül 4000 gyerek olvassa a Kispolgárt. Egy részük naponta, mások hetente néhányszor nyitják meg az alkalmazást. Elképesztően okos, nagyszerű gyerekeket ismertünk meg a leveleikből, a közvélemény-kutatásokból. Különös megtiszteltetés, hogy egyre többen fordulnak hozzánk a belőlük kikívánkozó ötletekkel, problémákkal, élményekkel. Van, aki megírja, milyen epilepsziásnak lenni, más pedig hogy magyar gyerekként Olaszországban milyen az élet.
Kisorsoltunk egy rakás ajándékot a havi kvízek nyerteseinek, és örömmel látjuk, hogy képben vannak Magyarország és a világ ügyeiben. Nem dolgozunk hiába. Legjobb lenne minden egyes olvasót megjutalmazni. Vagy csinálni valamit az oktatási rendszerrel.
A Kispolgár továbbra is takarékosan, de munkatársait megbecsülve működik. Mindenképpen szeretnénk megőrizni ingyenesnek. Látjuk az analitikában, hogy messze nemcsak Budapesten olvassák a gyerekek, hanem Tiszaújvárostól Csongrádig, Soprontól Újfehértóig. Tudjuk, hogy nem minden családnak lenne akár havi ezer forintja gyerekújságra. Ezért támaszkodunk azokra, akiknek van – hogy jusson mindenkinek. A Kispolgár létezéséhez eddig is nagyban hozzájárultak a külföldi pályázati támogatások, és ezután is megpróbálunk mindent. Az amerikai lehetőségek beszűkülésével viszont most még nagyobb szükségünk van a hazai, önkéntes adományokra.
A Kispolgár havi költsége körülbelül 3 millió forint, amit elsősorban a fizetések, adók, könyvelés, a szoftver fenntartása és IT-szolgáltatások tesznek ki. Nincs irodánk, nem tartunk rendezvényeket. Ajándékokat az Aliexpressről rendelünk, amikor akciós. Minden törvényi kötelezettségünknek eleget teszünk. Ebből kivétel a gyermekvédelmi törvény. Az ugyanis lehetetlenné tenné a hírszolgáltatást. Nem tudtunk volna tudósítani az olimpia eseményeiről vagy akár magáról a gyermekvédelmi törvényről, ha betartanánk ezt a bolondos szabályt. Szerencsére nem is vonatkozik ránk, mivel technikailag az alkalmazásboltok határozzák meg a helyszínt. Írországban pedig nincs ilyen törvény.
A Kispolgár közszolgálati küldetést teljesít.
Jövője, mint a szabad sajtóé általában, ma még bizonytalan. Apró, fapados vállalkozásként mi nem az átmeneti megszorításokkal nézünk szembe, hanem azzal, hogy folytathatjuk-e egyáltalán. De abban teljesen biztosak vagyunk, hogy működésünk a közjót szolgálja, és egészségesebb országot épít.
Köszönjük minden támogatónknak a segítséget, a megosztást, az önkéntes terjesztést. És elsősorban a gyerekeknek azt, hogy újságot olvasnak.
