Az Atacama egy kavics- és homoksivatag, ami Chile és Peru területén húzódik az Andok és a Csendes-óceán között. Szépségét sajnos beárnyékolja (és károsítja), hogy illegális használtruha-lerakat lett.
Évente közel 60 ezer tonna, 2500 kamionnyi textilt szállítanak Chilébe, és ezzel az irdatlan mennyiséggel az ország a harmadik legnagyobb használtruha-importőr a világon. Amit érkezés után nem sikerül továbbértékesíteni, a sivatagban landol. Ez körülbelüli évi 39 ezer tonna. Annyira látványos mennyiség, hogy még az űrből is látszik.
És miért pont Chile? Azért, mert Dél-Amerika egyik legnagyobb és legfontosabb vámmentes kikötője itt található, Iquique városában. Amikor a használt vagy selejtezett ruhák megérkeznek a fejlettebb, gazdagabb Egyesült Államokból és Kanadából, szétválogatják őket, és ami nem kell, azt a kamionsofőrök elviszik a sivatag melletti településekre. Ott újabb válogatáson esnek át, vannak, amiket megvesznek tőlük, hogy a helyi használtruha-piacon eladják őket. Ami marad, azt a sivatagba dobják. Akit elkapnak, annak elvileg pénzbüntetés jár (kb. 67 ezer frontnyi pesót kell fizetniük, ami a szegényeknek egy vagyon). De mivel főleg a településeken vannak jelen a hatóságok, akik akarják, sajnos viszonylag könnyen meg tudják oldani, hogy suttyomban lerakják.
Az érkező ruhák jelentős része poliészterből, vagyis műanyagból készül, aminek kb. 200 év kell ahhoz, hogy le tudjon bomlani. Tehát rettentően környezetszennyező.
A közel 160 lerakóhely egyike Alto Hospicio település közelében van, amit gyönyörű fekvése ellenére a szemétdombok miatt a világ egyik legkoszosabb és legcsúnyább helyeként tartanak számon. A lakók pedig nemcsak a rossz hírnévtől szenvednek. Azon túl, hogy rendszeresen látják, ahogy kamionokkal hozzák a ruhákat, és nem tehetnek semmit ellene, be kell lélegezzék a füstöt, amit a ruhák és más szemét égetése okoz. Akik fel mernek szólalni ez ellen, vagy nem kapnak választ a problémájukra, vagy fenyegetések érik őket.
De nem adják fel. Az egyik helyi környezetvédő szervezet, a Desierto Vestido (magyarul beöltözött sivatag) összeállt egy másik környezetvédő csapattal, a Fashion Revolution Brazillal, és divatbemutatót rendeztek, amin a modellek a szemétdombi ruhákat viselik. Az eseményt Atacama fashion weeknek nevezték el. A téma a négy elem volt, vagyis a tűz, föld, ég és a víz. Egy stylist állított össze baromi jó szetteket a szemétbe dobott ruhákból. „Mivel az emberek elvesztették a kapcsolatot a természettel, sokkal többet fogyasztanak, mint amire szükségük van, ráadásul megállíthatatlan gyorsasággal. Erre szerettük volna felhívni a figyelmet” – mondták a szervezők.
Az adatok szerint egy átlagos vásárló 60 százalékkal több ruhát vesz ma, mint 20 évvel ezelőtt. Évente pedig összesen 92 millió tonna textilhulladék keletkezik. Ez azt jelenti, hogy minden másodpercben egy teherautónyi ruha landol valamelyik legális vagy illegális szemétlerakó helyen.
Az ENSZ szerint a divatipar az egyik legnagyobb környezetszennyező. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának 10 százalékáért, és a szennyvíztermelés 20 százalékáért felel. Ezért a rossz arányért főleg a fast fashion elterjedése a felelős. Ezekben az üzletláncokban a ruhák minősége rosszabb, cserébe olcsóbb, és gyakran a divatnak és trendeknek megfelelően gyorsan elkészül és hamar elérhető.
Más kérdés, hogy hosszútávon az olcsóság megéri-e, és milyen valós árat fizetünk érte. (Atacamafashionweek.com/ The Guardian)