Ha az ősemberekre gondolunk, azt a képet látjuk magunk előtt, ahogy a férfi mamutra lövöldözik, míg a nő a tűz körül ügyködik, vagy bogyókat gyűjt. Egy új kutatás arról árulkodik, hogy a nők is vadásztak, időnként nagyvadra is. Sőt, a legjobb vadászok a nagymamák közül kerültek ki. Két antropológus most áttekintett több mint 1400 ősembercsoportról szóló, 150 évnyi feljegyzést, és megállapították, hogy a 63 vadászatról szóló feljegyzés közül 50-ben vadászó nők is szerepelnek.
Mindenkinek magától értetődő, hogy azért a férfiak vadásztak, mert a nők fizikailag nem alkalmasak erre. Ám a bizonyítékok másról árulkodnak. Sőt! Minden emberi szervezetben található ösztrogén és tesztoszteron nevű hormon. Átlagosan a nőknek több ösztrogénjük van, a férfiaknak pedig több tesztoszteronjuk, bár nagy eltérések és átfedések vannak. Mivel az ösztrogén befolyásolja az állóképességet is, könnyen lehet, hogy ezzel a nők előnyben voltak a férfiakhoz képest.
A tanulmány szerint a neandervölgyi testvéreinktől származó bizonyítékok azt mutatják, hogy a nők és a férfiak testén ugyanazok a csontsérülések jelentek meg, tehát mindketten vadásztak szarvasra és gyapjas mamutra. A kutatók azt is megállapították, hogy a nők valóban vadászni indultak: azaz nem csak véletlenül találták szembe magukkal valamilyen állattal, hanem aktív és fontos szerepet játszottak abban, hogy élelmet szerezzenek a közösségüknek. A feljegyzések arról is árulkodnak, hogy a nők a férfiakhoz képest eltérő eszközöket és stratégiákat alkalmaztak a vadászat során.
Például a Fülöp-szigeteki agta nép női által használt eszközök feltűnően különböznek az agta férfiakétól. Az agta férfiak leginkább íjat és nyílvesszőt használtak, addig egyes nők kizárólag késsel szerettek vadászni, mások szintén íjjal, esetleg ezeknek a kombinációjával. Az agták között a nők hálót, lándzsát és még macsétát is hordtak. A nők gyakran gyerekkel, kutyával, esetleg más felnőttel jártak vadászni.
Az új kutatás leszámol azzal az ősember-mítosszal, hogy a nehéz és a veszélyes dolgokat csak a férfiak csinálták, hiszen ennél jóval sokszínűbb és igazságosabb volt a munkamegosztás. Arról nem is beszélve, hogy ez a hiedelem kissé alábecsüli a kőkorszaki nőket.