Érdekes írást közölt nemrég az ABC ausztrál kiadványa: olyan videojáték-függő tinédzserekről van szó benne, akik gyakran kihagyták az iskolát és még az alvást is, hogy inkább játsszanak.
Az adelaide-i Lee Ann Phie nyolcéves kora óta játszik. Imádja, hogy rengeteg emberrel ismerkedett meg a játékplatformokon, de a koronavírus-járvány idején a hobbija átlépte a függőség határát. Hajnali kettőig is fennmaradt, és ez kihatott az egészségére. Átlagosan napi 8-10 órát játszott, és alig érintkezett a családjával, a barátaival. Rövid időn belül rengeteget hiányzott az iskolából, és csak akkor vette észre, hogy tényleg baj lehet, amikor a hiányzásai felhalmozódtak.
A kutatók azért aggódnak, mert szerintük a fentihez hasonló történetek egyre gyakoribbá válnak. Becslésük szerint körülbelül 100 000 ausztrál tinédzser játékfüggő – orvosi értelemben. A lapnak nyilatkozó gyermek- és ifjúságpszichiáter, Kim Le arról számolt be, hogy látott már embereket összeesni és rohamot kapni videojátékozástól. Ráadásul ha a gyerekek nem alszanak, mert éjjel játszanak, akkor a szüleik egyszerűen nem tudják őket felkelteni, hogy iskolába menjenek.
A pszichiáter szerint az iskolakerülés aránya az elmúlt években megnőtt. Ennek az lehet az oka, hogy a világjárvány idején, amikor a gyerekek elszigetelten ültek otthon, rákattantak a játékra. És azóta sem nagyon tudnak leállni vele. Ugyanakkor hangsúlyozta azt is, hogy ezeket a játékokat eleve úgy tervezik, hogy újra és újra berántsák az embert a monitor elé, és nehéz legyen mértéket tartani bennük. Ezt például a véletlenszerű jutalmazással érik el. Kiszámíthatatlanul érkeznek az olyan jutalmak, mint a pontok, a pénz vagy az új képességek, ezért mindig csak még egy következőt akarunk szerezni.
Persze nem arról van szó, hogy a videojátékozás egy borzasztó dolog: a cikkben hangsúlyozzák is a pozitív hatásait. A közösségteremtő ereje pedig nagyon sok ember életét változtatta meg. Amíg a játék élvezetes és szórakoztató, addig minden rendben, de ha már problémákat okoz egy gyerek vagy egy felnőtt életében, akkor érdemes behúzni a féket. Jellemzően akkor problémás az állandó játék, ha valakinek az válik az élete értelmévé, az élete más területeit pedig elhanyagolja, hogy játszhasson.
Az Adelaide-i és a Flinders Egyetem kutatásai szerint akár egy hétvégi játékszünet is segíthet a játékosoknak abban, hogy ne az életük pótolhatatlan részeként tekintsenek rá. A pszichiáter arra biztatja a játékosokat, hogy gondolják át az értékeiket és az életcéljaikat. És vizsgálják meg, hogy a játékszokásaik segítik vagy hátráltatják-e őket.
A szakember arról is beszélt, hogy szigorúbb kormányzati szabályozásokra lenne szükség, mivel a játékgyártók nem szabályozzák megfelelően saját magukat. A pszichiáter szerint a játékokat úgy kellene meg- és újratervezni, hogy kiiktassanak belőlük néhány jutalmazási rendszert – és ne csak arról szóljon az egész, hogy az emberek esztelenül játszanak. Mintha nem lenne holnap. És reggel iskola. (ABC)