Nem mindenhol egyértelmű, hogy az ember fia vagy lánya kiskorában elkezdi az iskolát, aztán 18 éves korában leérettségizik. Szerte a világon vannak analfabéta (vagyis írni, olvasni nem tudó) felnőttek, akik mondjuk olyan helyre születtek, ahol nem csak iskola, hanem még rendes étel vagy áram sincs. Vagy például olyan a kultúrájuk, hogy nagyon hamar kellett szülővé válniuk, ezért az iskolai tanulmányokra nem volt idő vagy lehetőség.
Az indiai Uttar Pradesh államban a felnőtt nők mintegy 30 százaléka analfabéta. A 92 éves Salima Khan, akit csak Ammaként emlegettek, két évvel ezelőtt iratkozott be az iskolába, tudásvágyával pedig sokakat inspirál arra, hogy megtanuljanak írni és olvasni.
Pratibha Sharma, a Chawli általános iskola igazgatója a Guardiannek elmesélte, hogy Amma szegény családból származik, az iskolában azonban minden délben készül kedvezményes ebéd. A nő először az ételt vitte az iskolába, majd egyre többször járt oda. Az igazgató ekkor rábeszélte Ammát, hogy iratkozzon be, és vegyen részt az oktatásban.
„Azért mentem az iskolába, mert szeretek tanulni, az igazgató sokat segített. Tudok számolni és olvasni is” – mondta Amma, aki a cselekedetével másoknak is megmutatta, hogy tanulni sosem késő. A története a közösségi médiában is elterjedt, és most már nagyjából 20 nő jár vele iskolába hétköznaponként.
Ammának vannak nehézségei az írással, mert szürkehályogja van, vagyis beteg a szeme. De ettől még minden nap szorgosan beül az iskolapadba. A dédnagymama most letette az országos műveltségi vizsgát, és – ha átmegy – olyan bizonyítványt kap, amellyel bekerül India egyre növekvő írástudó népessége közé.
A faluban nagyon drukkolnak Ammának, hogy megfeleljen a követelményeknek.
Kiemelt kép: Times of India / YouTube