Amikor szorongunk, az sajnos testi tünetekkel is járhat. Ilyen a kapkodó levegővétel, az izomfeszülés, hányinger, szédülés. De egészen odáig fokozódhat a dolog, hogy totál bepánikolunk.
Fontos hangsúlyozni, hogy egy bizonyos mértékű szorongás, izgulás az élet velejárója. Vizsgák alkalmával, ijesztő helyzetekben, kellemes és kellemetlen szituációkban egyaránt. Baj akkor van, ha a semmiből jön elő, esetleg huzamosabb ideig fennáll. Ilyenkor mindenképpen érdemes szakember segítségét kérni.
Néhány trükk
Nagyon sokféle relaxációs technika van, ami segíthet a szorongás oldásában, most mutatunk két pofonegyszerűt.
Az egyik a légzésgyakorlat. Szakemberek megállapították, hogy különféle hangulatunkban különféleképp lélegzünk. Például, ha nyugiban vagyunk, a légzésünk szabályos és lassú. Ha bedühödünk, megijedünk, akkor kapkodni kezdjük a levegőt, gyorsan vesszük. Ez utóbbi egy ördögi kör kezdete, mert minél szabálytalanabbul és gyorsabban lélegzünk, annál kevésbé tudunk lenyugodni. Ezért fontos ilyenkor is légzőgyakorlatot végezni, amivel lassítjuk a pulzusunkat és megnyugtatjuk az idegrendszerünket.
Tegyük az egyik kezünket a mellkasunkra, másikat a hasunkra. Próbáljunk úgy mély levegőt venni, hogy főleg a hasunk emelkedjen. Figyeljük, ahogy belégzésnél nő a hasunk, kilégzésnél pedig visszaereszkedik. Lehet számolni is közben, a belégzés rövidebb ideig, a kilégzés hosszabb ideig tartson. Például, belégzés négyig számolva, kilégzés hatig számolva. Ismételjük ezt egy néhány percig és figyeljük meg, milyen hatással lesz az állapotunkra.
A másik technikát progresszív izomrelaxációnak (PMR) hívják,
amit már nagyon régen, az 1920-as években fejlesztett ki egy orvos. Rájött arra, hogy az izomfeszülés (ami szorongás közben is fellép) beindítja a szimpatikus idegrendszert. Ez a szervezet harc-vagy-menekülés válaszreakcióját irányítja. Vagyis azt üzeni az agyadnak, hogy vegye el az energiát onnan, amire menekülés közben nincs szükség (éhség, pisilés, kakilás, fájdalom, alvás), és irányítsa oda (karizmok, lábizmok, más vázizmok, éles látás, hallás, szaglás, szívverés), ami a túléléshez kell.
A paraszimpatikus idegrendszer viszont ennek az ellentéte: a pihenést és emésztést indítja be. A nyugit. Ez utóbbit tudjuk az izomlazítással aktiválni.
Ezt a gyakorlatot akár alvás előtt is végezhetjük. Ha van rá mód, csendben. Fekve vagy ülve, kényelmesen kell elhelyezkedni. A gerinc legyen egyenes, és lazítsunk. Vegyünk pár mély levegőt. Ezután kezdjük a gyakorlatot. Ez úgy néz ki, hogy először megfeszítünk egy adott izomcsoportot ötig számolva, majd kiengedjük, ellazítjuk ötig számolva. Lehet a lábtól felfelé haladni, először a lábfejeket, majd a lábszárakat, combokat, popsit, hasat, karokat és a többit megmozgatva, egészen az arcunkig.