Végy két csokor csalánt, némi sóskát, kis pitypanglevelet, forgasd össze árpával vagy árpaliszttel, töltsd bélbe vagy gyomorba, és főzd meg egy üstben valamilyen hússal együtt. Jól hangzik? Ezt ették az ókori kelták a mai Wales területén. És ezt onnan tudni, hogy ez a legősibb írásban fennmaradt ételrecept a világon.
A csalán egyébként az egyik legjobban dokumentált növény a történelemben. Ma már csak bosszantó gyomnak gondoljuk, ami csíp, ha nekimegyünk kirándulás közben. Pedig sokkal több figyelmet érdemel, mint amennyit ma kap, mert nagyon sokoldalú. Őseink például vásznat is készítettek csalánból, hasonlóképp, mint a lenből. A belőle kinyert színezőanyaggal textileket is festettek. A második világháborúban például a britek katonai egyenruhája is csalánnal lett zöldre színezve.
Emellett a csalán évezredekig az étkezés része volt, mert rájöttek, hogy jól megfőzve elveszíti az erejét és nem csíp. Egyébként nyersen is meg lehet kóstolni, csak jól össze kell hajtogatni. Ezt csak a nagyon bátrak próbálják ki, vigyázva, hogy a levél szélein található csípős sörték ne érjenek az ínyükhöz. A gyógyászatban is sokat használták. Egyiptomban a teáját már az ókorban is ízületi gyulladások kezelésére itták. A görögök számos betegség ellen bevetették. A híres ókori görög orvos, Hippokratész 61 különböző kezelésre ajánlotta a csalánt, például csípések, harapások gyógyítására.
A rómaiak külsőleg alkalmazták, izomfájdalmak ellen, bár a kezelés még fájdalmasabbnak tűnik. Összefogtak egy nagy csalánnyalábot, és azzal csapkodták a fájó testrészt. Ezzel serkentették a vérkeringést, ez pedig segítette a gyógyulást. Táplálékként is gyógyító erejűnek tartották. Gyakran ették tavasszal, azt gondolták, hogy a csalán vissza tudja állítani a test melegét a hosszú téli hónapok után. Sokszor főzték hússal együtt, vagy a fent már említett recept szerint gyomorba, textilbe vagy nagy levélbe töltve.
Ez a recept, ami kb. 8000 éves lehet, évezredekig fennmaradt Nagy-Britanniában valamilyen formában. Egyrészt a csalánevés is hétköznapinak számított egészen a középkor végéig, másrészt a módszer, ahogy 8000 éve főzték ezt az ételt, a ma is ismert angol puding alapja. Az angol puding nagyon különbözik attól, amit mi pudingnak ismerünk. Ugyanis ez nem krém, hanem egy formába töltött vagy textilbe kötözött gőzölt vagy főtt süteményféle. Legismertebb talán az angol karácsonyi puding, ami nem hiányozhat egyetlen ünnepi asztalról sem. (oldest.org, antiquitynow.org)