Ez a történet egy izgalmas krimi, amihez pár dolgot előre tisztázni kell.
Az államoknak vannak hosszú távra felhalmozott készleteik a legfontosabb nyersanyagokból. Ilyen a kőolaj és az üzemanyag, a gáz, a tartós élelmiszerek és a gyógyszerek. És persze a katonák cuccai: fegyverek, lőszerek, tányérsapkák. Ezek a stratégiai tartalékok. Azért vannak, hogy háború vagy más katasztrófa esetén biztosítsák az ellátást akkor is, ha a kereskedelem akadozik. A gáztározók feltöltése minden ősszel fontos teendő, hogy legyen mivel fűteni, ha például az oroszok még annál is jobban bediliznek, mint ami náluk az alapjárat.
A juharszirup egy sajátos ízű, édes, mézhez hasonló finomság. Nálunk nem igazán terjedt el, és viszonylag drága, de érdemes megkóstolni palacsintában vagy gofrin. A juharfából származik, a fa ebben tárolja az energiát kemény teleken, majd tél végén csapolják le, a kérgén ejtett vágatokból. Kanadában és az Egyesült Államokban roppant népszerű, mindenféle módon eszik. Juharszirup nélkül számukra nincs élet. Úgy képzeld el, mintha mackók élnének ott, és a méz körül forogna a világ. Ma a juharszirup legnagyobb termelője Kanada. Az USA is fontos szereplő, de mivel szirup csak fagyos tél után keletkezik, a klímaváltozás még inkább Kanadába tolja át a gyártást.
De ott se minden évben fényes a termés. Ha a tél túl enyhe, a juharfa vállat von, és azt mondja, hogy meglesz ő különösebb szörptermelés nélkül. Csikorgó teleken pedig annyi szirup készül, hogy el se lehet adni. Ezért hozták létre a kanadai szirupfarmerek a Stratégiai Tartalékot. Ez három óriási raktárból áll. Ide halmozzák fel a fölösleges szörpöt a bő esztendőkben, aztán az ínséges években ebből pótolják a kínálatot. Ez segít abban is, hogy az árak ne ingadozzanak túlságosan, és a gyerekek reggelijéből ne hiányozzon a szirup akkor se, amikor nem termett elég. Összesen 60 ezer tonna juharszirupot tárolhatnak. Ez négyszázmillió dollárt ér.
Színre lépnek a szörptolvajok
Ez a kincs természetesen felkeltette a bűnözők figyelmét. A stratégiai tartalék békében működött 2000-től tizenegy éven át. Ekkor kezdte meg a módszeres lopkodást egy bűnszövetkezet. Ők a juhariparban dolgoztak, így bejárhattak a kincstárba. Mivel a raktárat nem őrizték túl szigorúan, a tolvajok apránként hordták el a juharszirupos hordókat. Egy közeli telephelyen vízzel töltötték fel őket, és visszavitték a csarnokba. A zsákmányolt szörpöt pedig kis tételben adták el boltoknak, cukrászdáknak, ahol mit sem sejtettek az eredetéről.
Idővel felbátorodtak, és már nem vesződtek a hordók feltöltésével. Egyenesen a raktárban csapolták meg őket, aztán kicsempészték és eladták az értékes szörpöt. Ez lett a vesztük. A raktárat évente csak egyszer ellenőrizték, de 2012-ben a kirendelt hivatalnok fel akart mászni a hordókra, hogy onnan nézzen körül. Ahogy nekirugaszkodott, a 300 kilósnak hitt hordó elborult alatta, mivel üres volt. Hamar kiderült, hogy több száz hordó szirup hiányzik, és előkerültek a vízzel töltött hordók is.
A rendőrség kitartóan nyomozott. A juharszirup nem vicc, hanem nemzeti ügy! A rendőrök gyerekei is azt eszik. Hamar fel is göngyölítették a bűntettet, és tizenhét embert tartóztattak le. A főbűnöst nem kevesebb, mint nyolc év börtönre ítélték, súlyos pénzbüntetés mellett.
A Stratégiai Juharszirup-tartalék azóta biztonságban van. Mindenki megtanulta, hogy ezzel nem érdemes szórakozni. Mert Kanadában nincs bocsánat, ha valaki beleköp a szörpbe!