Legendák nemcsak a régi időkben születtek. A Molyember az egyik legismertebb amerikai rémalak, illetve kriptid. Kriptidnek a rejtőzködő, csak mendemondákból ismert lényeket nevezzük. Ilyen például a chupacabra vagy a Loch Ness-i szörny.
A Molyembert először 1966-ban látták az Egyesült Államokban, Nyugat-Virginiában. A legtöbb észlelés egy Point Pleasant nevű település környékén történt. Előbb öt sírásó számolt be arról, hogy éjjel, munka közben elrepült felettük egy szárnyas emberalak. Néhány nappal később négy fiatal jelentette, hogy autójukat követte a repülő lény, akinek szemei vörösen izzottak. A szárnyait három méteresre becsülték.
Baljós árnyak
A következő napokban további észlelések történtek, több mint egy éven át. A Molyember leírása mindig ugyanaz volt: hatalmas, emberformájú éjszakai lény szárnyakkal és világító szemekkel. Senki sem számolt be azonban arról, hogy bántotta vagy akár megérintette volna a szörny. Amerikában szokatlan módon a vele találkozók egyike sem próbálta lepuffantani.
A Molyembert egészen 1967 december 15-ig rendszeresen látták autósok és gyalogosok, munkások és kirándulók. Ezen a napon leszakadt a városka hídja. Az Ohio folyó jeges vizében negyvenhatan lelték halálukat.
A katasztrófa után sokan annak előjelét kezdték látni a titokzatos lény feltűnésében. A lényről könyvek és filmek születtek, az egyik legismertebb amerikai mitikus teremtmény lett. Hosszú ideig nem bukkant fel. 2016-ban egy kábeltévé felvételeket mutatott be, amelyek állítólag őt ábrázolták, röptében. Majd 2017-ben Chicago környékén ismét látni vélték, nem is kevesen. Ötvenöt bejelentés érkezett a szárnyas, éjjel repkedő emberről. Ezt viszont nem követte újabb katasztrófa.
A magyarázat
Mivel elkapni nem sikerült, a kételkedők is csak találgathatják, mi az, amit annyian repülő embernek néztek. A legvalószínűbb, hogy valamilyen madár volt a ludas. De nem lúd lehetett, hanem egy nagy termetű daru. Ezek között van olyan, amely szeme környékén vörös foltot visel. A másik jelölt – egyben egy csomó ufóügy gyanúsítottja – valamilyen nagy bagoly. A baglyok fejét a rémült, pánikoló szemtanú könnyen nézheti emberi arcnak, mert nem hasonlítanak a többi madárra. Vannak köztük meglepően hatalmasak. A hirtelen kinyíló szárnyak miatt pedig még nagyobbnak tűnnek abban a fél másodpercben, amíg oda mer nézni a meglepett áldozat.
Ami a frissebb képeket illeti, azok minden bizonnyal egy békával vagy kígyóval fészkébe igyekvő ragadozó madarat ábrázolnak.
Ezek persze csak feltételezések – ahogy a rejtőzködő, repülő ember léte is az. Ilyen esetekben a valószínűséget érdemes vizsgálni. És belátni, hogy daru meg bagoly biztosan van, molyemberről viszont nincs bizonyíték. Carl Sagan, a neves csillagász úgy fogalmazott: a rendkívüli állításokhoz rendkívül erős bizonyítékok kellenek.