Ismeritek ezt a gyerekdalt?
„Katalinka, szállj el!
Jönnek a törökök;
Sós kútba tesznek,
Onnan is kivesznek;
Kerék alá tesznek;
Onnan is kivesznek;
Ihol jönnek a törökök,
Mindjárt utolérnek!”
Képzeljétek el, hogy van egy fa, a páfrányfenyő (Ginkgo biloba), ami olyan, mint Katalinka. Mindent túlél. Tűzvészt és atombombát is.
1923-ban Japánban egy földrengés hatására óriási tűz pusztított a fővárosban, Tokióban, és ezt szökőár is követte. A természeti katasztrófák sorozata miatt sajnos rengetegen meghaltak, a város romokban hevert. Kitaláljátok, mi élte túl? Igen, 10 ezer páfrányfenyő. Ezek bár elszenesedtek a tűzvészben, néhány hónappal később kirügyeztek. De ez még nem minden.
Később, a második világháborúban az Egyesült Államok atombombát dobott Hirosimára, egy japán városra. Ennek a fegyvernek olyan nagy volt a pusztítóereje, hogy azonnal megölt közel 150 ezer embert, és földig rombolt számtalan épületet. A robbanás két kilométeres körzetében gyakorlatilag minden porig égett. Kivéve néhány páfrányfenyőt.
Ezek a fák ugyan szintén szenesnek tűntek kívülről, mintha egyáltalán nem lenne bennük élet, ám 170 ma is él és virul.
Hogyan lehetséges ez?
A páfrányfenyők már 200 millió éve élnek a Földön, és ahogy a fenti példák is mutatják, igen jól alkalmazkodtak a viszontagságokhoz. Az őskorban több fajuk is létezett, ezek közül azonban az évmilliók során elég sok kihalt. A ma élő fajt is ez a veszély fenyegette, ám végül is átvészelte a katasztrófákat – különleges felépítésének köszönhetően. Ugyanis a növénynek azon része, amely a tápanyagokat szállítja, illetve amelyikben sok élő sejt van, az mélyen a törzsben helyezkedik el. Ezért hiába pusztul el a külső háncsréteg, a fa képes arra, hogy regenerálja, vagyis újjáélessze saját magát. (Telex)