Egy héttel a párizsi olimpia megnyitója után sem csillapodnak az indulatok. Egyetlen sportsiker, aranyérem, győzelem sem keltett akkora érdeklődést, mint a mozgalmas műsor, amivel a játékok elkezdődtek. Pontosabban a négy órás rendezvény néhány perce.
Ebben különféle alakok – transzneműek, melegek, simán csak furcsa jelmezt viselő figurák – gyűltek össze egy kövér női DJ körül, amiben sokan Leonardo da Vinci Utolsó vacsora című festményének paródiáját látták. Az a kép pedig Jézust ábrázolja 12 tanítványa körében, szóval kész is volt a botrány. A részletben szerepelt egy szakállas, kék testű férfi is. Ő Dionüszoszt, a bor és a buli görög istenét játszotta. A jelenet pedig egy másik festményt elevenített meg, amelyen épp görög istenek láthatók. És hát az olimpia őshazája, ugye, az ókori Görögország. Amúgy a színpadon nem is tizenketten voltak, hanem sokkal többen.
Ám ez már nem nyugtatta meg a felháborodókat, akik továbbra is az Utolsó vacsorát látták az előadásban. Nemcsak francia, hanem amerikai papok, sőt a kalocsai püspök is fontosnak tartotta, hogy tiltakozzon és kifejezze sértettségét. Csatlakoztak hozzájuk jobboldali politikusok világszerte, köztük Orbán Viktor. Az előadást sokan blaszfémiának, vagyis szentségtörésnek nevezték.
A szentségtörés azt jelenti, hogy egy vallás fontos elemeit vagy szereplőit tiszteletlenül ábrázolják, kigúnyolják. Ezt régen büntették, amikor az egyház hatalma még megkérdőjelezhetetlen volt. De mostanra már nem az. Az egyház csak egy a sok egyesület, szubkultúra közül, és nem követelheti meg mindenkitől, hogy tiszteljék a legendáit. A katolikus egyház egyébként általában ellenzi a melegjogokat, mert a Biblia szerint a homoszexualitás bűn. Csak hát ezt már nem kötelező betartani. Talán épp ez az oka a sértődésnek.
Miért sértődünk meg?
A pszichológia pontosan tudja, mi okozza a sértődés jelenségét: a bizonytalanság. Képzeljük el, hogy egy kétméteres birkózónak valaki azt mondja, hogy alulfejlett, egyszálbélű, satnya alak! Ezen leginkább mosolyogni fog. Esetleg kihívja egy szkanderre a kötekedőt. De egész más a hatás, ha a sértésnek van alapja.
Az olimpiai megnyitó körüli botrány egyik üzenete az, hogy nem kell már elájulni a szentségektől, az egyházak véleményétől, mert nincs hatalmuk az emberek fölött. Például az itt megjelenített melegek jogait sem tudják elvenni. A hívők száma nemcsak Nyugat-Európában, de Magyarországon is rohamosan csökken. Ez a gyengeség, az egykori befolyásuk látványos elvesztése érzékennyé teszi őket. Azzal szembesülnek, hogy a véleményük már nem számít. A politikusok pedig mindig örülnek, ha meglovagolhatnak olyan érzelmeket, mint a gyűlölet, a félelem – vagy éppen a sértődés. Ezért kifejezetten keresik, min lehetne jól megsértődni.
Mi a művészet?
A megnyitót egy francia színházi rendező, Thomas Jolly tervezte meg. Nem titkolta, hogy művészi előadást akart kihozni a megbízásból. De mi a művészet feladata? Erről persze könyvtárakat lehet teleírni, és az ízlése mindenkinek más. Az úgynevezett magas művészet – a szépirodalom, színház, a művészfilm – általában gondolkodtatni akar. Az a célja, hogy a közönséget kimozdítsa a megszokottból, új kérdéseket tegyen fel, serkentse az agymunkát azzal, hogy reakcióra kényszerít. A művész tehát nem azt akarja hallani, hogy „juj de szép ez a naplemente”, hanem azt, hogy „hm, ezen gondolkodnom kell.”
Ezt a célját az olimpiai megnyitó maradéktalanul elérte. Megosztó, vitákat kiváltó esemény volt, ami sokkal tovább marad meg majd az emlékezetben, mint a sporteredmények. Hiszen lássuk be, minden nemzet csak a saját érmeit számolja és a saját versenyzőit figyeli, a többiek ritkán érdeklik. Ezért nem igazán vált közös üggyé. Most viszont az egész világ ugyanazon vitatkozik. Szabad-e kék törpét mutogatni? Megjelenhetnek-e melegek és transzneműek egy ilyen előadáson? Bűnösebbek-e ők, mint Júdás, aki elárulta Jézust? Korlátozhatja-e a szabadságot mások sértődékenysége? Szabad-e isteneket eljátszani? Vagy görögöket igen, Jézust nem? A vitaindítás nem olimpiai szám, de ha az lenne, Philippe Katerine, a kék Dionüszosz elvinné az aranyérmet!
A videóban az olimpiai megnyitó részletei láthatók. A híres jelenet 6 percnél kezdődik.