Meglepő eredményre jutott egy, a kutyák szaglását vizsgáló magyar kutatás. Az ELTE Etológiai (állatok viselkedését vizsgáló) Tanszékének kutatói több mint 500 házikedvencet vontak be egy vizsgálatba, amiben a szaglásukat vizsgálták.
Kíváncsiak voltak, hogy az eredetileg kifinomult szaglásukról ismert vadászkutyák, mint a kopók, jobban teljesítenek-e, mint az emberrel való együttműködésre tenyésztett fajták (ilyenek a juhászkutyák), vagy azok, amikre mindkettő jellemző, mint a vizslák.
Azt is nézték, hogy befolyásolja-e az eredményt az, mennyire képzettek, trenírozottak.
A tesztben egy cserépsor egyik eleme alá rejtettek egy jutalomfalatot, ezt kellett a kutyáknak megtalálniuk. Semmilyen segítséget nem kaptak hozzá, nem volt betanítás sem. Azt figyelték, megtalálják-e maguktól a falatot. Vagy úgy, hogy leülnek a cserép mellé, vagy azzal, hogy bökdösik az orrukkal, esetleg paskolják a mancsukkal.
A kutatók nagyon meglepődtek az eredményen. A terelésre alkalmazott border collie-k jobban teljesítettek, mint a golden retrieverek, a vizslák vagy a basset houndok (vérebek), amiket hagyományosan vadászatra alkalmaznak szaglóképességük miatt. Gyorsaságban a beagle nyert, ők hamarabb találták meg a csalit a bordereknél.
Érdekes volt még, hogy a betanított, azaz képzett kutyák egyáltalán nem teljesítettek jobban, mint a tréning nélküli társaik. Sőt, lassabbak voltak. A kutatók szerint ez azért is lehet, mert a képzett kutyáknak ez túl egyszerű feladat volt, keresték benne a csavart, ezért elbizonytalanodtak.
A személyiségük is szempont volt. Azok az állatok, amiket a gazdák fogékonyabbnak találtak általában a tréningre, fajtától függetlenül jobban teljesítettek. (ELTE)
(Kiemelt kép: basset hound. Wikipédia)
