Talán nincs is olyan gyerek Magyarországon, akinek ne lett volna legalább egy macija. Sőt, egész Európában nincs. A medve a legnépszerűbb, legismertebb formája a plüssállatnak. Készül belőle kicsi, közepes, nagy, óriás. Ma már felnőttek sem szégyellik bevallani, hogy macival alszanak. Úgy tűnik, hogy a plüssmackó egy mélyen bennünk élő ösztönt elégít ki.
Ez végül is logikus. Az ember tulajdonképpen egy állat, ősei majomszerű, szőrös lények voltak. Pszichológusok már sok-sok éve rájöttek, hogy a fiatal majmok, ha tehetik, a ketrecbe helyezett, műszőrmével bevont szőranyához bújnak. Ezért jó macskával aludni is: olyan, mint az évmilliókkal ezelőtt magunk mögött hagyott ősanyánk.
A játékmackó egy véletlennek köszönheti a karrierjét. 1902-ben az Egyesült Államok elnöke, Theodore Roosevelt medvevadászaton vett részt. Segédei elfogtak és kikötöztek egy fekete medvét, de az elnök úgy döntött, nem lövi le a kiszolgáltatott, szerencsétlen állatot. Az akkori sajtó nagy sztorit kanyarított abból, hogy milyen emberséges az elnök. A cikkekben és a rajzokon a medve egyre aranyosabb és szeretnivalóbb lett. Theodore Rooseveltet pedig Teddynek becézték, bár ő ezt utálta. Megszületett a teddy bear kifejezés a cuki, ölelnivaló mackóra.
Medve alakú játékállatokat már korábban is gyártottak, főleg Németországban. A Steiff gyár a mai napig az egyik legnagyobb mackógyártó. Roosevelt elnök kalandja megnyitotta az amerikai piacot is, és a mackógyártás óriási üzletté vált.
Brummog az egész világ
A sikerhez persze az is kellett, hogy az igazi medvék fokozatosan visszaszorultak, megritkultak Amerikában és Európában egyaránt. A valóságos medve ugyanis nem olyasmi, amivel bárki is aludni szeretne. Az egy borzalmas erejű ragadozó, amely könnyedén megöli az embert, ha olyan kedve van. Ám a plüssmackók egyre kevésbé emlékeztettek az igazi medvékre. Eltűnt az előreugró orr, egyre gömbölyűbb lett a fej és egyre nagyobbak a szemek. Lényegében létrejött egy cuki állatfaj, ami csak plüssként létezik.
Az 1920-as években, száz éve már mindennapos családtag volt a maci. Ekkor jelent meg A. A. Milne halhatatlan mesekönyve, a Micimackó. A kisfiú és medvéje mély barátságát leíró mese máig az egyik legnépszerűbb könyv. Filmek, rajzfilmek, Disney-sorozat készült belőle, és a bumfordi medve elnyerte örök uralmát.
A ma gyártott plüssök 40 százaléka, tehát száz plüssből negyven medve. Semmi sem ér a nyomukba: 16 százalék kutya, 11 százalék macska, és csak 6 százalék nyuszi. Pedig a legtöbb családban a házikedvenc kutya vagy macska, esetleg nyúl. Szinte sohasem medve.
A mackókhoz való kötődés meglepő erő. Sztárok, híres emberek mesélnek gyerekkori macijukról, aki végigkísérte életüket, vagy épp egy ponton elveszett. Kosztolányi Dezső híres, szép novellájában egy szegény kisfiúról ír, akinek el kell adni a mackóját, hogy cipőt és sapkát vegyenek az árából.
Hoz-e szupermacikat a jövő?
A mesterséges intelligencia és a géntechnológia készen áll, hogy jól eladható, népszerű termékekkel csináljon pénzt. Szinte biztos, hogy hamarosan megjelennek a beszélő, kérdésekre válaszoló, okos játékmackók, akik igazi lelki társak lesznek. Ehhez már minden készen áll: a chatrobotok értelmesen beszélgetnek, a szövegfelolvasók egész jól beszélnek. A programok képesek érzelmeket utánozni, lehetnek jókedvűek, töprengők vagy szomorkásak. Képzeld csak el, hogy lenne egy mackód, aki babakorod óta ismer! Mindenre emlékszik, mindig tud egy jó viccet, és bármikor meghallgat!
Aztán képzeld el, hogy egyszer ellened fordul. Hát igen, a mesterséges intelligencia kétélű fegyver. De előtted az élet, majd kiderül, mi lesz ebből!
Itt pedig egy különleges, valódi medvéről olvashatsz: Wojtek, a katonamedve