Nekünk írták

Rengeteg levelet és kérdést kapunk 10-14 éves olvasóinktól, néha a szüleiktől és tanáraiktól. Van, aki megírja, miről szeretne olvasni, mások hibákat jeleznek, és van, aki egyszerűen csak kedves. Ezek közül válogatunk most, mert jól megmutatják, miért csináljuk.

„Kedves kispolgár igazgatósága! nagyon szépen köszönöm hogy ilyen érdekes hírekkel halmoznak el minket, gyerekeket! Tudják minden nap átfutom a híreket és a közvélemény kutatásoknak is örülök ezért csak így tovább, ezzel az alkalmazással megszerettetik a gyerekekkel a világ híreit.”

„Kedves írók! Már nagyon régóta írjátok nekünk a jobbnál jobb cikkeket a világ dolgairól. Tudjátok nagyon hálásak vagyunk nektek, hogy megcsináltátok nekünk ezt az alkalmazást. Hogy amikor írtok nekünk, nem kis hülyéknek gondoltok minket mint jó egypár felnőtt, hanem a folyamatosan fejlődő új kíváncsi generációnak. Köszönjük!”

„Kedves Kispolgár! Azt szeretném kérdezni, hogy lehet-e gyerekként részvényt venni. Előre is köszönöm!” (Nem lehet, de tudunk egy-két trükköt…)

„Kedves Kispolgár! Én és az ikertesóm minden nap olvassuk a kispolgárt és nagyon szeretjük. Harmadik osztályos tanulók vagyunk és mindig mondjuk a barátainknak, hogy olvassanak ők is titeket. Sok mindent tudtunk meg a világ dolgairól nektek köszönhetően. Kérlek Soha ne hagyjátok abba az írást. Köszi L. és K.”

„Van egy ötletem. Az hogy csinálnátok egy olyan “újságot“ ami így visszatér mondjuk minden nap mint a “Jó reggelt!” Az lenne a címe hogy Külvilág ami nem csak Magyarország ügyeiről-bajairól szólnának hanem mondjuk a háborúkról és más-más országok ügyeiről-bajairól.” (Szívet melengető, hogy egy gyerek, aki a rovat fogalmát még nem ismeri, követeli a külpolitika rovatot. Igyekszünk megfelelni!)

„Lehetne egy cikk Gyurcsány Ferencről!” (Lett. És jogos az elvárás!)

„Kedves Tóta W. és csapata! Szeretném nektek visszajelezni, hogy esti meseolvasás nincs azóta, amióta a 9 és 10 éves fiaim megismerkedtek a Kispolgárral, bő három hete, azóta ki nem hagynák a Kispolgárt, és ha mégis muszáj, akkor be kell pótolni!
Amikor a Kispolgár indulását támogattam, azt hittem, hogy a legnagyobb gyermekemet, a 13 éves lányomat fogja inkább érdekelni. Ő is olvasgat néha, önállóan, de a harmadikos és negyedikes fiaimat kifejezetten beszippantotta a kispolgári világ. Elképzelni sem tudtam volna, hogy a kicsikkel napi szinten beszélgessünk korrupcióról, strómanokról, demokráciáról, szocializmusról és kapitalizmusról, szuverenitásvédelmi törvényről, és ez is érdekelje őket, ne csak a Skibidi Toilet meg a káromkodó papagájok. Köszönöm, hogy csináljátok!”

„Sziasztok! Lillának hívnak, 14 éves vagyok és nagyon szeretem az újságot. Minden nap elolvasom a híreket! Nem mindig értek minden mondatot, de rá szoktam keresni, amit nem értek.. A Fanni nevű író a kedvencem. Szeretném megkérdezni, hogy lehetne több irodalmi cikk? Vicces adatok írókról és költőkről? Én is író szeretnék lenni. Jó lenne, ha majd felnőtt koromban írhatnék a kispolgárba! Sziasztok!”

„Nagyon köszi, hogy vagytok. A mi sulinkban „vírusként” terjedtek, erkölcstan órákon mindig Veletek kezdünk, szövegértés gyakorlás, csak úgy kispolgárosan. Aztán kispálosan, forradalmárként értelmezzük tovább nagyanyáink szókészletét és olvassuk a híreket… ez maga a Csillagok háborúja: Új remény! Üdvözlettel: R.”

Ezt pedig postán kaptuk 1 éves szülinapunkra: