Capybarát (ejtsd: kapibara), vagyis vízidisznót talán mindenki látott már, ha nem is állatkertben, akkor a közösségi médiában. Ezekből a meglehetősen vicces fejű, gigantikus tengerimalac ábrázatú állatokból rengeteg mém készült már, így bármikor láthatjuk őket a hírfolyamban rágcsálni, wellnessezni, vagy éppen összebújva szundikálni.
A nagytestű félvízi emlősökről kevesen tudják, hogy rekorderek is: ők ugyanis a Föld legnagyobb rágcsálói. A vízidisznó Dél-Amerika nagy részén előfordul, megtalálható Kolumbiában, Uruguayban, Argentínában és az amazóniai esőerdőkben. Mindig vizek környékén él, igazi „kétéltű”, kitűnően úszik. A folyók és tavak partvidékét, illetve a mocsaras területeket kedveli.
A felnőtt vízidisznók testhossza 106-134 centiméter is lehet, a súlya pedig 35-66 kilogramm. A legnagyobb hím, amit találtak, 73,5 kilogramm, a legnagyobb nőstény pedig 91 kiló volt (a hímek kisebbek a nőstényeknél). A capybarák elsősorban vízinövényekkel, levelekkel, fakéreggel, magvakkal és füvekkel táplálkozik. Alkalomadtán megdézsmálja a termesztett növényeket is.
Élőhelyeiket az erdőirtás fenyegeti és nemcsak a zöld anakonda, a jaguár vagy a puma vadászik rá: az ember is üldözi a húsa miatt. Ezek a tengerimalacszerű lények ugyanis – mondhatni tiszteletbeli – halak. Már írtunk nektek arról, hogy a nagyböjt alatti negyven napig tilos húst, tejterméket és tojást enni a katolikusoknál. De hát korábban is kerestek és találtak is kiskapukat az emberek.
A feljegyzések szerint valamikor a XVI. és a XVIII. század környékén néhány venezuelai pap speciális kéréssel fordult a Vatikánhoz. Ebben az állt, hogy találtak egy állatot, ami vízben él, úszóhártyás lábai vannak és olyan íze van, mint a halnak. Megkérdezték hát, hogy lehetne-e a hal a capybara, hogy azt a böjt alatt bárki szabadon fogyaszthassa. A Vatikán meglepő módon igent mondott. Így lett a rágcsálóból gigahal:
A vízidisznók amúgy aranyos társasági lények, így könnyen elcsíphető látvány, hogy az imádnivaló megarágcsálók nagy csoportjai legelésznek, szunyókálnak, vagy élvezik a napsütést a vízforrások közelében. Kevésbé cuki tény – rajongók, kattintsatok tovább! –, hogy a vízidisznók reggelente megeszik a saját ürüléküket. Ez segít nekik abban, hogy megfelelő módon bontsák le és emésszék meg a rostokat.
Nyitókép: Pixabay / Kispolgár.
Források: Guinness World Records, IFL Science, Wikipedia, 24.hu.