Nem vagy egyedül, ha nem ismered ki magadat a húsvétban. Körbevezetünk az ünnepi kelléktárban.
Először a legfontosabb: ez a keresztény vallásban Jézus feltámadásának ünnepe. De nem úgy, mint a születésnapod, amiről pontosan tudod, hogy melyik hónap hányadikán van. A Biblia ugyanis dátumot nem említ. Ez inkább olyan, mint a névnap: kijelöltek egy napot, hogy na, legyen ez a húsvét.
Illetve nem is egy konkrét napot. A húsvét mozgóünnep, mindig máskor van. Hogy mikor, azt csillagászati tények szabják meg. A tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni vasárnap a húsvét. A napéjegyenlőség pedig az a nap, amikor a nappal és az éjszaka kábé ugyanolyan hosszú. És ez meg attól függ, hol jár a Föld a Nap körüli pályán.
Miért nyúl a nyúl? Tojásért!
De hogy jön ide a nyúl, és minek ez a bonyolult matekozás? Itt már évezredek hagyományaival nézünk szembe, a kereszténység előtti időkkel. Ahogy karácsonykor már megírtuk, a régi időkben az időjárás élet és halál ura volt, a tél pedig nem a hóemberről szólt, hanem a túlélésről. Ezért a telet mindenki utálta, és örült, amikor vége lett. A napéjegyenlőség után már egyre több a világosság és a meleg, éled a természet, lehet élelmet termelni, sőt gombák is vannak már. Ezt igazán érdemes megünnepelni.
Így aztán minden kultúrában volt valamilyen vidám tavaszünnep. Ebből nem hiányozhattak a finom ételek, az újjászülető világ dicsőítése, és a kereszténység előtt a szerelem sem. Márpedig a nyúl arról híres, hogy igen sokat… szaporodik, szóval a szerelemnek pont megfelelő jelképe. Ugyanezt, a születést, az élet továbbadását jeleníti meg a tojás is.
Aztán jött a kereszténység. Jézus sztorijának a feltámadásos része egész jól passzolt a tavaszhoz, úgyhogy kitalálták, hogy legyen ilyenkor az ünnepe. Bevezették előtte a negyven napos nagyböjtöt, amikor húst elvileg nem szabad enni, és ennek a befejezése a húsvét, amikor is húst veszünk magunkhoz. Vicces, hogy nálunk ez szinte kötelezően sonka, amit a zsidó Jézus biztosan nem evett volna, mivel disznóhús.
Ám a régi pogány szimbólumok is túléltek. Ahogy az is, hogy tavasszal a szerelmet, a párkeresést is ünneplik az emberek. Így a népszokásokban mindig megmaradt a tojás és a nyúl is, sőt a kettőt összekapcsolva a húsvéti nyuszi hozza a tojásokat. (Hozhatná a tojás is a nyulat, de így logikusabb.) A tojásfestés, és a hozzá kapcsolódó locsolkodás szintén fiúk és lányok ismerkedését szolgáló szokás – aminek a feltámadáshoz semmi köze nincs.
Vissza a tavaszhoz
Ja, és hogy jön ide a bárány? Az már zsidó-keresztény hagyomány: Jézust szokás Isten bárányának nevezni. A bárány tipikus áldozati állat volt az ókori zsidóknál. Jézus pedig „Isten bárányaként” az egész világot váltotta meg. Mi pedig megesszük csokoládéfiguraként. Mármint a bárányt, mert csokoládé-Jézus nincs.
Igaz, a boltokban már alig látni csokibárányt a nyulak és tojások között. Mára Magyarország nagy többsége nem nevezhető vallásosnak: nem jár templomba, és nem tartja be az egyház törvényeit. Például nem böjtöl. Szóval ez már biztosan nem a feltámadás ünnepe a legtöbbeknek. És még a neve sem stimmel, mert előtte is eszünk húst.
Úgy tűnik, a történelem éppen befejez egy viccet. Az egykori tavaszünnep kétezer éves kitérő után ma már megint csak a tavaszról szól: itt az iskolai szünet és a hosszú hétvége, lehet kirándulni, gyönyörködni a zöldülő tájban és élvezni, hogy nem kell már kabát.
És közben készül a következő poén: tulajdonképpen két hónapja tavasz van, és hetek óta virágoznak a gyümölcsfák. De ezen nincs mit ünnepelni.