A szocializmus 1956 utáni időszakában – a Kádár-korszakban – az egyetlen politikai párt Magyarországon, úgynevezett állampárt. Más pártot alapítani tilos volt. Az MSZMP jelen volt a munkahelyeken, szervezetei működtek az általános iskolákban (Úttörőszövetség), a középiskolákban (Kommunista Ifjúsági Szövetség, KISZ) és az egyetemeken, irányította a sajtót, a kultúrát és a gazdaságot. A párt élén az első titkár állt, 1956-tól 1988-ig Kádár János.
A pártállamban az állam és a párt nem különül el, a politikai ellenfeleket nem vitában győzik le, hanem az állam teljes eszköztárát használhatják. Aki nyíltan ellenzéki, annak meggyűlhet a baja a rendőrséggel, a titkosszolgálat besúgóhálózatával, az állami vállalatokkal és az oktatási intézményekkel. Például kirúgják a munkahelyéről, nem veszik fel egyetemre, nem kap munkát, de akár börtönbe is kerülhet pártellenes tevékenységért. A párttagok ugyanakkor különböző előnyökre számíthattak hűségükért.
Magyarországon – sok más szocialista állammal ellentétben – úgynevezett puha diktatúra működött, a párt ritkán folyamodott nyílt erőszakhoz vagy rendőri eszközökhöz. Általában enélkül is el tudta érni, hogy senki se nyissa túl nagyra a száját. 1956 előtt kemény, erőszakos elnyomással uralkodott az akkori kommunista párt, az ilyen rendszert sztálinizmusnak nevezik Joszif V. Sztálin szovjet vezető után. Többek közt 1956 tanulsága vezette az MSZMP-t arra, hogy óvatosabban kormányozzon, és kerülje a tömeges felháborodást.