Tél van, majdnem fagy, hullik az úgynevezett „vegyes halmazállapotú csapadék”, más néven a havas eső. A legtöbb gyerek ilyenkor annak drukkol, hogy hó legyen belőle, mert évek óta a sufniban áll a szánkó, és latyakembert építeni nem olyan jó móka. Bemondják a tévében, hogy hidegebb lesz, eddig jó, viszont azt is hozzáteszik, hogy végül nem havazni fog, hanem jön az ónos eső. Na de akkor mégis min múlik, hogy mi esik, amikor hideg van? És miért van az, hogy néha akkor is hófehér minden, amikor egy pehely hó sem esett? Mikor kopog és mikor locsog a hó? Kis téli csapadékhatározó következik.
Eső – Ezt azért nagyjából mindenki felismeri, vízcseppek esnek a felhőkből, jó esetben függőlegesen lefelé. Akkor esik eső, ha se fönt, se lent nincs fagy..
Hó – A magasban és a föld felszínén is fagypont körüli vagy az alatti hőmérséklet van, a vízcseppek fagyott állapotban, kristályos formában kezdik zuhanásukat és úgy is érnek földet. Fehér, puha, ha vizesebb, mert enyhébb az idő, könnyebb belőle hóembert építeni.
Ónos eső – Akkor fordul elő, amikor a magasban lévő és a földfelszín közeli hideg levegő közé betolakszik egy melegebb légréteg. Így az a hó, ami kristályként indul, a meleg rétegben felolvad, majd újra a hidegbe érbe túlhűl és rögtön ráfagy a járdára, a kocsikra, a fákra, a vezetékekre. Senki se szereti, eléggé veszélyes helyzeteket teremt.
Hódara – Ez az a hó, ami apró szemű és kopog. Akkor keletkezik, amikor a hókristályok a magasban fagypont alatti, de folyékony vízzel érintkeznek, és az a víz kemény jégkristályokat alkot a külső felületükön.
Zúzmara – Ezt látod akkor, amikor nagyon hideg van, nem esett hó, de fehér minden. Ez az a csapadék, ami nem hullik. Kialakulásához fagypont alá csökkent tárgyra, szélre, túlhűlt ködcseppekre, vagy vízcseppekre (ködre, felhőre) van szükség, melyek a fákon, bokrokon, a talajon vagy bármilyen tereptárgyon kicsapódnak.