Kijött egy szokásos, minden évben kiadott felmérés, a World Happiness Report. Ez egy úgynevezett boldogságindex alapján felállított lista, amelyen rangsor szerint szerepelnek a világ országai. A boldogságból nehéz számokat csinálni, de ha találnak hozzá mérőszámokat, akkor nem lehetetlen. Az emberek boldogságát sok szempont alapján mérik ebben a rangsorban:
- Mekkora szabadságot élveznek az emberek életük fontos döntéseiben?
- Mennyire nagylelkűek?
- Mekkora a korrupció mértéke a társadalomban?
- Milyen hosszú a születéskor várható egészséges élettartam?
- Mekkora társadalmi támogatásra számíthatnak az emberek, ha bajba kerülnek?
- Milyen az anyagi jólét, ha a nemzeti jövedelem (GDP) alapján számolják?

Hogy néz ki a dobogó?
A listát már hosszú évek óta Finnország vezeti, és idén sem lett ez másképp. Ennek az a legtöbbször emlegetett oka, hogy a finnek pozitívan tekintenek a jövőbe, bíznak a kormányban és a hatóságokban. Ráadásul erős érzelmi támogatást nyújtanak számukra a családi és a baráti összejövetelek, illetve magas színvonalon működik náluk az oktatási rendszer és az egészségügy is. Ez az idei top 10-es lista:
- Finnország
- Dánia
- Izland
- Svédország
- Hollandia
- Costa Rica
- Norvégia
- Izrael
- Luxemburg
- Mexikó
Magyarország idén a 69. lett a rangsorban közvetlenül Kína után, Trinidad és Tobago, Montenegró és Horvátország előtt. A tavalyi eredményhez képest tizenhárom helyet csúsztunk hátra a listán. Érdekes, hogy a társas támogatást illetően előkelő helyen vagyunk (a hetedikek). Azaz gondoskodunk egymásról, és odafigyelünk másokra, de az önkénteskedés (119.), a szabadságérzékelés (117.) és a korrupcióérzékelés terén (115.) egyáltalán nem állunk jól.
Kedvesebbek lettünk a Covid alatt
Az idei jelentésben azt vizsgálták, mekkora hatással van a boldogságra a törődés és az odafigyelés. De azt is, hogy a kedves cselekedetek miként segítik az emberek a jólétük növelésében. Kiderült, hogy az emberek hajlamosak alábecsülni mások jóindulatát. És kiderült az is, hogy a gondoskodás nemcsak annak jó, aki kapja, hanem annak is, aki adja.
A jólétet ugyanis nemcsak a tényleges segítségnyújtás, hanem már annak a gondolata is növeli, hogy az emberek segíthetnek másokon.

Az eredmények szerint az emberek boldogabbak azokban a társadalmakban, ahol erősebb a közösségi összetartozás, a kedvesség pedig amolyan elvárás. Bár a koronavírus-járvány alaposan felforgatta a világot, az egy ritka, pozitív következménye volt, hogy az emberek kedvesebbek lettek egymással (ez a hatás azóta is megmaradt).
A kutatás arra is kíváncsi volt, hogy ki kivel szokott étkezni. Úgy látják a tudósok ugyanis, hogy az, ahogy eszünk, szoros összefüggésben áll a kapcsolatainkkal és a boldogságunkkal. Azok az emberek, akik másokkal étkeznek, általában boldogabbak, mint azok, akik egyedül esznek. Az egyedül étkezők száma világszerte aggasztóan növekszik, főleg az Egyesült Államokban.
És ha nem jön el a boldogság?
A boldogság hiánya nem a szomorúság, hanem az elkeseredés és a kétségbeesettség. Ezek komolyabb függőségekhez és súlyosabb mentális állapotokhoz vezethetnek. Szerencsére az így bekövetkezett halálesetek száma csökken (bár az Egyesült Államokban és a Koreai Köztársaságban nem).
A helyezéseket illetően a politikai tényezők is fontos szerepet játszanak. A jóindulat mértéke egy országban ugyanis óriási hatással van az ország politikájára is. A populizmus például nagyrészt a boldogtalanságnak köszönhető. Korábban így magyaráztuk a populizmus jelenségét:
A demokratikus országokban a kormányok tudják, hogy a következő választáson leszavazhatják őket, ha az emberek elveszítik a beléjük vetett bizalmukat. A politikusok ezért hajlamosak azt mondani az embereknek, amit hallani akarnak, és a választási kampányban nagyszabású ígéreteket tesznek, amelyeket nem mindig tudnak betartani, ha már hivatalban vannak. Ezt az elképzelést, hogy egyszerű és valótlan megoldásokat kínálnak bonyolult problémákra, populizmusnak nevezik.

A kétségbeesett emberek hajlamosak a szélsőbaloldali vagy a szélsőjobboldali politikához húzni. Érdekes, hogy azok az emberek, akikben erősebb a bizalom, a baloldalhoz fordulnak, a bizalmatlanok pedig a jobboldalhoz. Ez a bizalmatlanságuk aztán bármilyen csoportra hatással lehet: a külföldi származásúakra, vagy például a szexuális kisebbségekre (mint ahogy a kormányzó jobboldal be is tiltotta a Pride-felvonulást).
Források: World Happiness Report, BBC, hvg.hu