Kristóf névnap van ma. Vivát, vivát!
Ma egész délelőtt esni fog, szelet is ígérnek. Egészen kellemetlen idő lesz, pedig rengeteg szabadtéri programon lehet megemlékezni az 1848-as forradalomról. Mondjuk korhű lesz, pont ilyen idő volt akkor is.
Amúgy meg másról is emlékezetes ez a nap. Március idusán ölték meg Julius Caesart is, és ezen a napon verte el a portyázó magyarokat Madarász Henrik Merseburgnál 933-ban. Tény, hogy ezek nem kimondottan ünneplésre méltó dolgok. És a ’48-as forradalom kezdetén sem lehetett sejteni, hogy annak sem lesz jó vége. Viszont mindig voltak, akik bíztak a fényes jövőben.
A hónapok közepét a régi római naptárak nevezték idusnak. Ez egy etruszk eredetű szó, azt jelenti, hogy kettéosztani. Magyarul az idus szót kimondottan a márciusi forradalom kezdetére értették csak. (És az Idákat is így becézik, de ez a forradalom szempontjából lényegtelen.)
Petőfi Sándornak pedig voltak gondolatai az esőről is. Nem feltétlenül forradalmiak:
Petőfi Sándor: ESIK, ESIK, ESIK
Esik, esik, esik,
Csókeső esik;
Az én ajakamnak
Nagyon jólesik.
Az eső, az eső
Villámlással jár;
A szemed, galambom,
Villámló sugár.
Mennydörög, mennydörög
A hátunk megett;
Szaladok, galambom,
Jön az öreged.
Pest, 1844. december
