Ma elég trendi lett mentális zavarokról beszélni a közösségi oldalakon. Ami egyszerre jó és kockázatos. A veszély az, hogy sokan önmagukat diagnosztizálják, azaz a leírt, elmondott „tünetek” alapján már rögtön azt gondolják, hogy valamilyen mentális zavaruk van. Ha fel is merül bennünk a gyanú, várjuk meg, mit mond a szakember, diagnózist (vagyis orvosi ténymegállapítást) csak ő állíthat fel.
Az viszont jó, hogy már nem tabu, ezért nem is ciki a téma, és így egyre többen fordulnak segítségért.
Vágjunk is bele, mi is a depresszió?
Az teljesen normális, ha néha szomorú, kedvtelen vagy. Az ember nem örülhet a hét minden napján, a nap 24 órájában. Még az is normális, ha ennek a kedvtelenségnek az okát nem tudja valaki beazonosítani. Depresszióra akkor lehet gyanakodni, amikor ez a szomorúság, kedvtelenség, rosszkedv állandósul. Azaz hónapokig vagy akár hosszabban is eltart.
Hogy miért alakul ki a depresszió azon a mai napig vitatkoznak a szakemberek. Egyesek úgy vélik, hogy genetikai alapja van, vagyis örökölhető. Mások szerint külső tényezők, valamilyen trauma (bullying, otthoni gondok, tragikus történések) váltja ki. És vannak azok, akik szerint ennek a kettőnek a keveréke az, ami a depressziót okozza.
A depresszió nemcsak a hangulatodat, de
- a viselkedésedet
- és a teljesítőképességedet is befolyásolhatja.
Fizikai tüneteket is csinál, például
- étvágytalanságot,
- alvási zavarokat,
- koncentrációs zavarokat,
- ok nélküli folyamatos kimerültséget,
- ingerlékenységet,
- fejfájást,
- gyomor vagy bélpanaszokat.
Akik depressziótól szenvednek, azoknak nehéz élvezniük azokat a tevékenységeket, amiket korábban szerettek csinálni. És a legkisebb napi feladatok teljesítése is kimerítő.
A zavar befolyásolja az önképet is. Az elszenvedő nem szereti azt, amit a tükörben lát, vagy azt, amilyen ő maga belülről. Ilyenkor nem eresztik az embert az olyan gondolatok, mint például hogy nem elég szép, nem elég okos, nem elég értelmes. És ha önmagunkkal nem vagyunk jóban, akkor sajnos másokhoz sem tudunk jól kapcsolódni. Zavar keletkezik a kötelékekben (baráti, haveri, családi kapcsolatokban), és ez nagyon magányos érzés tud lenni. A depressziótól úgy érezhetjük, hogy:
- senki nem ért meg minket, vagy senkit nem érdekel, ami velünk történik,
- dühösek vagyunk magunkra, mert nem értjük, miért érezzük így magunkat,
- szégyellhetjük is az állapotunkat mások előtt.
A depresszió kezeletlenül komoly gondokat okozhat. A reménytelenség érzéséig, öngyilkos gondolatokig vagy önbántásig is fajulhat. Ez utóbbi a tinédzsereknél a leggyakoribb. A tinédzsereknél az agy még fejlődés alatt áll, és nagyon sok hormonális változás zajlik a testben, emiatt kiemelten szélsőséges formákban mutatkozhat meg a depresszió. Éppen ezért fontos, hogy időben elcsípjük, ami azt jelenti, hogy segítséget kell kérnünk.
Ha gyanítod, hogy depresszióval küzdesz, mindenképp érdemes foglalkozni vele.
Hogyan?
- Fordulj egy megbízható felnőtthöz. Ez lehet a szülőd, vagy más családtag, esetleg egy tanárod. Mondd el neki őszintén, hogy mit érzel. Már ha kimondjuk másnak, az is segít. De ők azok, akik szükség esetén megfelelő szakembert tudnak neked keresni.
- Ha nincs megbízható felnőtt a közeledben, vagy nem érzed úgy, hogy tudnál vele erről beszélni, ott van a Kék Vonal lelkisegély-szolgálat, amiről többször írtunk már nektek. Ők is tudnak segíteni. Ide kattintva találod meg a honlapjukat.
A depresszió nagyon sok embert érint, így ha netalán ettől szenvedsz, tudnod kell, hogy nem vagy egyedül. Az egyik leggyakoribb mentális gondról beszélünk a szorongásos zavarok mellett. Semmi szégyellnivaló nincs benne. Lehet és tudják is kezelni. A legnehezebb az első lépés: segítséget kérni, beszélni róla. Ha azt meg tudjuk tenni, onnantól kezdve türelemmel és munkával, de fel lehet venni ellene a harcot. (kidshealth/ Unicef/ Kispolgár)
Ha te, vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd a 116-123-as ingyenes lelki elsősegély-számot!
(Kiemelt kép: Füles a Micimackóból. Forrás: Imdb)