Az elmúlt hetekben valószínűleg hallottad a felnőttek riadt hüledezését a hírek miatt. És ezeket a híreket te is olvashattad itt a Kispolgárban. Nagy és baljós változások folynak. Különösen ijesztő lehet, hogy háborús veszélyről, fenyegetésről és védelemről folyik a vita.
A felbolydulás közvetlen oka Donald Trump hivatalba lépése. A második világháború óta a demokratikus országok bízhattak abban, hogy az Egyesült Államok megvédi őket a Szovjetunió, majd Oroszország és Kína katonai támadásától. Ez a világrend általában működött is.
Amerika persze nem pusztán szívjóságból biztosított védelmet szövetségeseinek. Neki is érdeke volt, hogy az ellenséges nagyhatalmak terjeszkedését megállítsa, hiszen különben azok még erősebbé válnak. A szabad országok pedig hasznot is hoztak: az amerikai áruk és szolgáltatások vásárlóiként.
Háborúzzanak csak az amcsik
Trump – és nemcsak ő – joggal kifogásolja, hogy Európa országai potyautasként viselkedtek. Szinte mindenki spórolni próbált a hadseregen, hiszen úgyis biztonságban tudta magát.
A gazdasági haszon is csökkent, legalábbis az áruk piacán. A demokratikus országok egyre kevesebb cuccot vettek Amerikából, sok területen pedig versenytársai lettek, például az autógyártásban.
Eddig logikus. Trump intézkedései viszont jóval nagyobb káoszt hoznak, mint amit ezek a problémák indokolnak. Leghűségesebb hívei még próbálják elhinni, hogy az elnök valamiféle négydimenziós sakkot játszik, és van egy nagy terve. De egyre inkább látszik, hogy nincs terv, és képesség sincs a normális kormányzásra. Kapkodva bejelentett lépések, amiket másnap visszavonnak, érthetetlen szövegek Kanada bekebelezéséről, és Ukrajna magára hagyása – ezekben nehéz értelmet találni. A szabad világnak tehát egy ideig Amerika nélkül kell megvédenie magát.
Teher alatt nő Európa
Ez a kényszer ugyanakkor segíthet abban, hogy az Európai Unió hatékonyabban, gyorsabban működjön. Ennek az első jelei már látszanak. Az EU államai – Magyarországot kivéve – kiálltak Ukrajna mellett, tovább segítik pénzzel és fegyverrel is. Eközben össze kell kapniuk a saját haderejüket.
Sajnos a világbéke nem jött el. Hadseregre a jóknak is szükségük van, amíg léteznek olyan országok, amelyek rájuk támadhatnak. Európa biztonságát ma elsősorban Oroszország fenyegeti. Amely épp Ukrajnával mutatta meg, hogy ha kedve tartja, erőszakkal terjeszti ki hatalmát. És senki sem szeretne orosz diktatúrában élni. Nincs más megoldás, mint védekezni.
A jó hír az, hogy az oroszokat alaposan kivéreztette a háború. Évtizedes hadianyag-tartalékukat élték fel, legjobb katonáik odavesztek, az értelmiség jelentős része elmenekült. Néhány évig komolyabb támadásra nem lesznek képesek.
Vas van, akarat kell
Európa államai külön-külön persze nem mérhetők az oroszokhoz. Együttesen viszont már a mostani fegyvertár is tisztességes erőt képvisel. A francia, spanyol és olasz repülőgép-hordozók, brit és francia atomfegyverek, a légierők és harckocsik összessége nem csekély hadsereget adna ki – ha össze lehetne adni őket. Ezen kell dolgozniuk az uniós politikusoknak a következő időben. Néhány képességet pedig fejleszteni kell, mert ezek hiányoznak vagy csekélyek. Ilyen a rakétatüzérség, a műholdak, és a légvédelem. Az is biztos, hogy a jövőben egységesíteni kell a fegyverrendszereket. Ma az uniós államok nyolcféle vadászrepülőt használnak – ugyanarra a célra.
A fegyverkezés sok pénzbe kerül, és amit erre költünk, az máshonnan hiányozni fog. Viszont munkahelyeket teremt és fejleszti a technológiát. Egy diktatúra könnyebben költ hadseregre, mert nem fog megbukni a választáson. A demokráciákban a választóknak is el kell fogadniuk, hogy amelyik ország nem eteti a hadseregét, az hamarosan etetheti a megszállót.
Természetesen senki sem szeretne háborút. De béke attól lesz, ha Európa egységes és erős, hogy senki se merje megtámadni. Ma is érvényes az ősi latin mondás: si vis pacem, para bellum: ha békét akarsz, készülj a háborúra.
