Donald Trump amerikai elnök egyértelműen kijelentette: Amerika védelmére mostantól nem számíthatnak a korábbi szövetségesei. Ez teljesen felforgatja a világrendet, ami a második világháború után kialakult.
Az amerikai fegyverbarátság fontos eleme volt a nukleáris védőernyő. Ez annyit jelent, hogy a NATO-tagállamok és az Egyesült Államok más szövetségesei – például Japán vagy Dél-Korea – saját atomfegyver nélkül is biztonságban érezhették magukat a nukleáris hatalmaktól. Elsősorban Oroszországtól és Kínától. Ezeknek komoly atomarzenáljuk van, de tudták, hogy ha megtámadnának valakit, akkor az amerikai rakétákkal néznének szembe.
Az atomfegyver a végső érv a háborúkban. A teljes pusztulás, a végítélet, amely nemzeteket törölhet le a térképről. A Szovjetunió felbomlása után több száz atomfej maradt Ukrajnában. Ezeket nemzetközi felügyelet mellett megsemmisítették, cserébe az ígéretért, hogy a jövőben Ukrajna védelmet kap, ha Oroszország megtámadná.
Az USA kilépése a nemzetközi védelmi rendszerből védtelenné teszi a világ jelentős részét a nukleáris zsarolással szemben. Valószínűleg már ma is egy csomó ország tanulmányozza, hogyan tudna a leggyorsabban atomfegyverre szert tenni.
És ez ma már nem is olyan nehéz.
Jelenleg a következő országoknak van saját atomütőereje:
- USA,
- Oroszország,
- Kína,
- Franciaország,
- Nagy-Britannia,
- India,
- Pakisztán,
- Izrael,
- és Észak-Korea.
Viszont egy csomó állam úgynevezett paranukleáris állapotban van: csak döntés kérdése, hogy atomhatalommá váljanak.
Ehhez két dolog szükséges. Az egyik maga az atombomba. Ez egy 80 éves találmány, közismert, hogyan kell megépíteni. Az elkészítéséhez még mindig sok pénz és egy sor berendezés szükséges, valamint hasadóanyag: plutónium vagy urán. Ezek viszont mindenhol megtermelhetők, ahol atomerőmű működik, vagy ahol uránt bányásznak. A bombába kell ebből egy jó adag, és a gépezet, ami a megfelelő pillanatban összepréseli a hasadóanyagot, ezzel elindítva a láncreakciót.
Atombombákat nem szokás eladni vagy vásárolni, de szövetségesekhez telepíteni igen. Ilyenkor a fegyver tulajdonosa és a befogadó állam közösen dönthet a bevetéséről.
A másik kellék a hordozóeszköz, leginkább egy jó nagy rakéta. Ez már nehezebb ügy, de szintén nem újdonság. Néhány száz kilométeres hatótávolságú rakétát szinte minden fejlett állam képes gyártani, az űrkutatásban használt rakéták pedig a bolygón bárhová eljuttathatnak egy robbanófejet. Ilyeneket összehozott Japán, Brazília és Irán, az Európai Űrügynökség, de magáncégek is szerte a világon. Bombázók is hordozhatnak atomfegyvert, de ezeket könnyebb lelőni.
A huszadik század második felében olyan kisebb országok is indítottak kísérleti atomfegyver-programot, mint Svédország, Jugoszlávia, Románia vagy Dél-Afrika. Utóbbi állam ki is fejlesztette a fegyvert, de később leszerelték.
Új fiúk a pályán
Az amerikai védelem megingásával valószínűleg újraindul a nukleáris fegyverkezés, mert enélkül nem lenne válasz az orosz vagy kínai atomfenyegetésre. Franciaország már jelezte, hogy saját atomfegyvereit akár be is dobhatná a közös európai védelem rendszerébe, és várhatóan Nagy-Britannia sem akar lemaradni. Németország viszonylag gyorsan fel tudna fegyverkezni. Az oroszoktól különösen tartó lengyelek még Trump előtt közölték, hogy szívesen látnának amerikai atomfegyvereket a területükön. Saját fejlesztésbe is foghatnak, de ez jóval drágább lenne, mint a franciákét befogadni.
Japánnak mindenképpen ellensúlyoznia kell az egyre erősödő, atomfegyverekkel felszerelt Kína fenyegetését. Rengeteg atomerőművük van és kiváló űrrakétáik, néhány hónap alatt atomhatalommá válhatnak. Ettől leginkább az tartotta vissza őket, hogy ők szenvedték el az első atomcsapásokat a világon, és úgy voltak az atombombával, hogy az egy undok dolog.
Dél-Korea nemcsak Kínától, hanem nukleáris fegyverrel felszerelkezett, agresszív szomszédjától, Észak-Koreától akarja megvédeni magát. Mindenük megvan, hogy megépítsék a saját bombájukat.
Az Egyesült Államok két szomszédja, Mexikó és Kanada is elgondolkodhat a saját védelmén. Trump súlyos vámokat vetett ki mindkettőre, Kanadát be akarja kebelezni.
Ausztrália nagy urántermelő, ők Kínától tartanak főleg. A bombát meg tudnák csinálni, rakétájuk egyelőre nincs.
Végül: Ukrajna három éve harcol az őt megtámadó, atomfegyverekkel felszerelt oroszok ellen. Az ukránok olyan rakétadrónokat építettek maguknak, amelyek legalább 600 kilométeres távolságot tudnak megtenni. Valószínűleg ennél messzebb is elérnek, Moszkváig biztosan. Övék Európa legnagyobb atomerőműve és még egy sor másik: hasadóanyag van bőven. Állítólag hónapokon belül össze tudnának rakni egy primitív atombombát, ami visszatarthatja az oroszokat attól, hogy a sajátjaikat bevessék.
Hirosima és Nagaszaki atombombázása után a nemzetközi közösség mindent megtett, hogy az atomfegyverek terjedését megakadályozza vagy legalább lassítsa. Ez az erőfeszítés sikeres volt. Bár megjelentek új atomhatalmak – Izrael, India, Pakisztán, Észak-Korea –, a technológia terjedése nagyon lassú volt minden más tudományhoz képest. Ez azért alakult így, mert a kisebb országok a szövetségeseikre bízták az atomernyőt, és így nem kellett nekik saját. Trump politikája, az amerikai szövetség felmondása szinte biztosan új atomhatalmakat fog életre hívni. Ez nem jó hír, mert több bomba több kockázatot jelent. Ugyanakkor az atomfegyver elmúlt nyolcvan éve azt mutatja, hogy ez olyan ütőkártya, amely a háborúkat inkább megakadályozza, mint elősegíti. Nem lesz semmi baj!
