A harmadik évébe lépett ukrán honvédő háború a 21. század eddigi legnagyobb fegyveres összecsapása. Katonatisztek százezrei fognak vizsgázni belőle a jövőben. Néhány tanulságot viszont már most levonhatunk.
Drónok
A múlt században szinte mindenki úgy képzelte, hogy a jövő háborúját robotok fogják vívni. Ez logikus terv, hiszen az emberélet drága, a robot pedig gyorsabb és pontosabb az embernél, és sosem ijed meg.
Az ukrajnai háborúban valódi, önálló robotok nem vesznek részt, ilyenek még nem léteznek. Annál inkább harcolnak a drónok: távirányítású gépek, amiket emberek irányítanak.
Ukrajna már az orosz invázió első napjaiban bevetette katonai drónjait. Ezek többsége török gyártmányú repülőgép, amely felderítésre való, illetve rakétákat is indíthat. Számtalan orosz harckocsit és egyéb járművet pusztítottak el. Később a frontvonal megtelt kisebb drónokkal. Két újfajta fegyver vált meghatározóvá. Az egyik a robbanófejjel felszerelt öngyilkos drón, amit egyszerűen belevezetnek a célpontba. A másik a kereskedelmi, hobbicélra készült drón, amely kis átalakítás után gránátokat dobál az ellenségre. Rengeteg több milliárd forintot érő orosz harckocsival végeztek ilyen „bolti” drónok, amikor sikerült bedobni egy gránátot a nyitott toronyba.
A kis drónokat nemcsak járművek, hanem egyes katonák ellen is bevetették. Beszámolók szerint a front egyes szakaszain állandóan hallatszik a zúgásuk, egyszerre több száz drón van a levegőben, és bárhonnan támadhatnak. Öngyilkos drónokat mindkét fél használ.
Oroszország stratégiai bombázásra is alkalmazott drónokat. Ezek egyszerű benzinmotorral felszerelt, olcsó repülőgépek, egyébként Iránból vették őket. Ukrajna is kifejlesztett messzire repülő szárnyas bombákat, amikkel orosz gyárakat és repülőtereket támadtak.
Szintén saját fejlesztés az ukránok tengeri drónja. Ezek motorcsónakok, szintén távirányítással és egy nagy robbanótöltettel. A drónok és rakéták együttesen kiszorították az orosz hadiflottát Ukrajna partjai elől, súlyos veszteségeket okozva a hadihajóknak.
A tank nem halott
A drónok térhódítása miatt sokan azt jósolták, hogy a harckocsik el fognak tűnni a csataterekről. Ezek a 40-60 tonnás harcjárművek irdatlan pénzbe kerülnek, egész iparág kell az üzemben tartásukhoz, és valóban veszélyesek rájuk a filléres drónok. De a háború tanulsága az, hogy a tankra szükség van. A tankok jelenléte még mindig roppant előnyt jelent védekezésben és támadásban is. Az alkalmazásuk viszont változik. A nagy falkában felvonuló tankhadseregeknek tényleg végük, de nemcsak a drónok, hanem a halálpontos tüzérség miatt is.
A tank azért fontos, mert gyorsan el tudja vinni a tűzerőt (vagyis egy bazinagy ágyút) oda, ahol épp kell: ellenséges bunkerek, járművek, erődítések vagy támadó alakulatok ellen. Ott is tud maradni sokáig, szemben a repülőgépekkel. Ágyúval lőni pedig olcsóbb, mint rakétákkal.
A háború egyik leckéje, hogy az orosz (szovjet) harckocsik rendkívül sebezhetőek. Gépesített töltőrendszerük miatt egyetlen találattól felrobbanhat a teljes lőszerkészlet, ami az egész tank és a személyzet végét jelenti. Az Ukrajnának adott nyugati tankok (német Leopard, brit Challenger, amerikai Abrams) lőszerkészlete külön egység a torony hátulján, így egy találattól nem semmisül meg az egész jármű. Ezek bár jobban teljesítettek, de nagyon keveset kaptak ahhoz, hogy ez számítson.
A fronton gyakran láthatók rácsokkal felszerelt, ketrecet viselő tankok. Ez a drónok elhárítására szolgál. Viszont a gyakorlott drónpilóták meg tudják ezeket kerülni, ezért néha látni olyan harcjárműveket, amelyekre egész sufnit építettek, hogy minden irányból megvédjék.
A tüzérség, a csatatér királynője
A 40-50 kilométerről lesújtó ágyúgolyó ellen nem lehet védekezni. Már az első világháborúban is a tüzérség okozta a legtöbb veszteséget minden oldalon. A mai ágyúk – a felderítő drónok és műholdak segítségével – képesek telibe találni egy járművet vagy géppuskaállást. Általában önjáróak, amire szükség is van, mert a harcoló felek pillanatokon belül bemérik, honnan lő az ellenség, és viszonozzák a tüzet. A tüzérség gazdaságos: nagyobb rombolóerőt fejt ki olcsóbban, mint a rakéták vagy a drónok.
A légierő mellékszereplő
Minden modern katonai felszerelés drága. A repülőgépek viszont a legdrágábbak közé tartoznak. Nemcsak sokba kerülnek, hanem a pótlásuk sok időbe is telik. Ezért az orosz-ukrán háborúból kevéssé vették ki a részüket. Mind az orosz, mind a nyugati segítséggel felfejlesztett ukrán légvédelem igen veszélyes bármire, ami repül, ezért a felek általában nem kockáztatnak, nem repülnek be ellenséges terület fölé. Az oroszok használnak bombázókat, de ezek az ukrán határtól távol indítják irányított rakétáikat és bombáikat, majd visszafordulnak. A légierő hagyományos feladatait inkább egyszer használatos drónokra bízzák. Nagyon súlyos veszteségeket szenvedtek a helikopterek is, mindkét oldalon.
Ukrajna repülőgépeket nem kapott a nyugati államoktól, de a pilóták kiképzése már megkezdődött.
A katona pótolhatatlan
A háború ma is, mint a történelemben mindig, emberhússal táplálkozik. A gyalogos lövész változatlanul a legfontosabb szereplő a fronton. Emberek vacognak a lövészárkokban, emberek figyelik éjjel-nappal, támad-e az ellenség, ők húzzák meg a ravaszt. Emberek rohannak, vánszorognak névtelen síkságokon, rommá lőtt városokban, erdőkben. Ők néznek szembe a halállal – ki a hazája szabadságáért, ki pedig egy diktátor hatalmáért.
Mindkét hadviselő fél mozgósított, tehát kényszerrel sorozzák be az új katonákat. Rajtuk kívül rengetegen segítik a harcolókat: technikusok, drónpilóták, orvosok és ápolók, és persze hírszerzők és kémelhárítók.
Ukrajna és Oroszország embervesztesége fél- és egymillió között van külön-külön. Ugyanolyan emberek voltak, mint bármelyikünk.
(A háború történetéről itt írtunk korábban.)
