Több olvasói levelet is kaptunk, hogy írjunk a K-popról. Vagy azért, mert valaki rajong érte, vagy azért, mert nem ismeri, de érdekli, mi ez a nagy felhajtás körülötte. A Dél-Koreából származó K-pop vagyis koreai könnyűzene egy különálló zenei műfaj, ami más műfajokból merít, például a pop-, a rock-, vagy a hip-hop zenéből. De vannak K-pop bandák, amelyek R&B-t vagy éppen tempós elektronikus zenét játszanak.
A K-popra jellemzőek a fülbemászó slágerek, a színes, figyelemfelkeltő videóklipek és persze az ütős koreográfiák. A műfaj önti magából az újabbnál újabb előadókat és fiú/lánybandákat, akiknek a tagjai szépek és fiatalok. A sikerük csak rövid ideig tart: a legtöbben egy-két sláger után eltűnnek a színről, ami többek között a koreai sztárcsináló ügynökségeknek köszönhető (ezekről később). A K-pop dalszövegek általában illemtudóbbak, mint a nyugati slágerek szövegei, a dalokba pedig – az eredeti, koreai nyelv mellett – angol kifejezéseket is kevernek.
A K-pop nagyon népszerű Kelet-Ázsiában és Délkelet-Ázsiában, Kínában, Japánban, de nőtt a népszerűsége az elmúlt időszakban Észak-Amerikában, Európában is. A műfaj tehát képes áthidalni a kulturális és nyelvi különbségeket.
A műfaj, legalábbis abban a formában, ahogy ma ismerjük, a 90-es években jött létre. A K-pop fejlődésére óriási hatást gyakoroltak a különböző nyugati zenék és popegyüttesek, de főleg az amerikai popzenei kultúra. Hiszen a szép külsejű, egyszerre táncoló és éneklő fiú-és lánybandákért (Backstreet Boys, ’N Sync vagy Spice Girls, Destiny’s Child) annak idején szinte mindenki megőrült.
Indulnak a sztárcsinálók
Sokan úgy gondolják, hogy a kortárs K-pop kezdete egy bizonyos dátumhoz köthető: 1992. április 11-éhez, amikor a Seo Taiji and Boys nevű együttes először lépett fel a tévében. Az együttes arról volt ismert, hogy különböző zenei műfajokkal kísérletezett. A siker szaga benne volt a levegőben, ezért három óriási szórakoztatóipari ügynökség jött létre, amelyek elkezdtek K-popsztárképzőként működni. A legelső ilyen „képzett” csoport az 1996-ban debütált H.O.T. zenekar volt, őket tekintik a K-pop elindítóinak.
A műfaj fejlődése egybeesett az internet és a közösségi médiafelületek robbanásával. Ez jót tett neki, hiszen minél elérhetőbbé vált a dél-koreai zene a világban, annál népszerűbb lett. Az ügynökségek a kilencvenes évek óta mindenfélével kísérleteztek, hogy betörjenek a nemzetközi zenei piacokra, különösen az amerikaira. A hozzáértők szerint ez valójában csak 2012-ben sikerült, amikor berobbant Psy Gangnam Style című dala és leuralt szinte minden létező toplistát a világon. Ehhez hasonló sikert csak a BTS nevű fiúbanda tudott elérni azóta. A lánybandák közül manapság a BlackPink a legnépszerűbb, de a Kiss of Life-nak is rengeteg rajongója van. Ők egyébként fellépnek az idei Sziget Fesztiválon.
Kik az idolok?
A K-popnak léteznek úgynevezett idoljai: ők olyan, óriási rajongótáborral rendelkező hírességek, akiknek fiatalnak és gyönyörűnek kell lenniük. És nem mellesleg iszonyatos munkát kell fektetniük abba, hogy sztárok lehessenek. Ahhoz, hogy valaki idol legyen, általában el kell mennie egy válogatásra, hogy gyakornok lehessen egy szórakoztatóügynökségnél (akár már 12-13 éves korban). Már a meghallgatáson elvárják tőle, hogy énekelni és táncolni vagy rappelni tudjon, ha pedig fölveszik, ezeket naponta több órában is gyakorolni fogja.
A jelölt szigorú diéta-és edzésprogramon van, illetve médiaképzést is kap. Tanulhat angolul és japánul, és sokszor asszisztensi munkát kell ellátnia egy profi előadó mellett (kávéfőzés, vízhordás stb.) A gyakornokoknak el kell költözniük otthonról, az iskolai kollégiumokhoz hasonlító, úgynevezett „lakóegységekbe”, és gyakran már befutott sztárrá válásuk után is itt kell lakniuk.
Az ügynökségek nem csak kiválasztják és kiképzik a sztárokat: ők diktálják a menetrendjüket, irányítják a médiaszerepléseiket és a koncertjeiket, sőt, még a sztárok magánéletének számos területét is felügyelik. A gyakorlat minimum két év, de ennél több ideig is eltarthat, ráadásul semmi sem garantálja, hogy ezután mindenki kipróbálhatja magát előadóként önállóan vagy egy bandában.
A K-popot rengetegen kritizálják a sztárgyártó cégei miatt. Hiszen nagyon fiatal emberekre helyeznek óriási mentális és fizikai nyomást, sokszor méltánytalan szerződésekért cserébe. Túlhajszolják őket, és irreális szépségmércét állítanak fel nekik. Sajnos az elmúlt években több, az iparban dolgozó fiatal is véget vetett az életének. Emiatt az ügynökségek kénytelenek voltak lazítani a szabályaikon.
Minden hónapban újabb és újabb bandák debütálnak, de csak kevesek olyan szerencsések, hogy hosszú évekig együtt maradnak. De a műfaj – ha gyorsan is cserélődnek a szereplői – világszerte rengeteg rajongót gyűjtött magának, és más zenékre, a divatra, a szépségápolásra is hatással van. 2019-ben a K-pop ipar becsült értéke 5 milliárd dollár, azaz közel 2000 milliárd forint volt.
Ha Te vagy valaki a környezetedben krízishelyzetben van, hívd mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!
Források: Britannica. 90daykorean. CNN. LA Film School.
