Már-már rendkívüli hír, hogy ma pár órára láthatjuk a napot, sőt, délután akár 13 fok is lehet! Csapadék végre nem várható, szóval tökéletes idő lesz egy sétához. A Pálok ünneplik a névnapjukat, a nevük a latin Paulusból származik, amelynek jelentése: alázatos, szűkös, ritka, kicsi.
Ma nem rohansz az iskolába, úgyhogy egy hosszabb történettel indítjuk a napot. 125 éve, hogy megszületett Fekete István író, akit ifjúsági regények írójaként (Vuk, Tüskevár) ismerhetsz, pedig eredetileg nagyon másképp indult a szépírói karrierje. Fekete Göllén született, már kicsi korától kezdve foglalkoztatta a vadászat és a gazdálkodás. Több iskola után a hadseregben szolgált, majd később mezőgazdászként végzett. Ajkán, egy birtokon kapott munkát gazdatisztként, ahol felvirágoztatta a termelést. Tej-és sajtüzemet, szeszfőzdét irányított az uradalomban, és országos visszhangja volt annak a búzavetőmagnak, amit nemesített.
Fekete István sikeres gazda volt és rengeteget vadászott, de többre vágyott: elkezdett vadászújságokba írni, majd rájött, hogy vonzza az irodalmi pálya. Az akkor már befutott Csathó Kálmán egyengette az útját kezdőként, és karrierje későbbi állomásain is.
Regényeket (pl. A koppányi aga testamentuma, Hajnal Badányban), forgatókönyveket és novellákat írt. 40 évesen beválasztották a Kisfaludy Társaságba, a legnagyobbak közé. A háború alatt Pestre került, a Földmívelésügyi Minisztériumban dolgozott. 1945 után a Zsellérek című regénye komoly bajba sodorta az írót. A kötetben a paraszti életet ábrázolta, miközben a Tanácsköztársaság rémtetteiről is írt. Fekete 1947-ben feketelistára került, tíz évig egy sor sem jelenhetett meg tőle. Két évvel később aztán, a tisztogatás idején a minisztériumi állásából is nyugdíjba küldték.
A nélkülözés évei után 1955-től írhatott újra, de azt már „biztonságosan” tette: ifjúsági regényei a hatalom szemét sem szúrták. 1957-től sorra arattak sikert az olyan, ma is népszerű könyvek, mint a Bogáncs, Tüskevár, Téli berek, Hu, Kittenberger Kálmán élete. A Vuk egyébként először 1940-ben, a Csí – Történetek állatokról és emberekről című gyűjteményben jelent meg, és csak 25 évvel később adták ki önállóan. Fekete 1970-ben, infarktusban halt meg.
Az író természetrajongása minden könyvét átjárja. Érzékletes tájleírásait, emberismeretét és humorát nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is élvezik. Fekete Jókai Mór után minden idők legolvasottabb magyar írója.
(Móra Kiadó, NFI, Nők Lapja)
