A ti életetek úgy telt, hogy a miniszterelnököt Orbán Viktornak hívták. Tizennégy éve vezeti az országot, még a húszéveseknek is csak halvány emlékei lehetnek arról, hogy ez nem mindig volt így. Ráadásul nagyobb hatalma van, mint bárkinek a rendszerváltás óta. Nemcsak az országban, hanem pártjában is megkérdőjelezhetetlen vezető. Az ő akarata mindent meghatároz: oktatást, közlekedést, gazdaságot, külpolitikát, kultúrát. Magyarország mai arcát ő formálta ilyenné. Most bemutatjuk, honnan jött és hogyan jutott a csúcsra.
A kezdetek
Orbán Székesfehérváron született 1963-ban, gyermekkorát Alcsútdobozon, majd Felcsúton töltötte. Az utóbbi falu ma már fogalom – de erről később. Apja keményen nevelte, időnként verte is. Középiskolásként még focista akart lenni. Jogi egyetemista társaival 1988-ban alapították meg a Fiatal Demokraták Szövetségét, vagyis a Fideszt. Ez a rendszerváltás időszaka volt. A kommunista hatalommal szemben számtalan ellenzéki szervezet jött létre. A Fidesz ekkor liberális párt volt, az egyéni szabadság volt a legfőbb értéke. Ám ezen a pályán nem volt egyedül: létezett egy jóval erősebb liberális párt, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ).
Orbán 1989-ben lett országosan ismert, amikor a Hősök terén beszédet mondott az első engedélyezett 1956-os megemlékezésen. Mindenki felfigyelt a fiatalemberre, aki az orosz katonák távozását követelte: ruszkik haza! Az egy évvel később tartott választáson a Fidesz bekerült az Országgyűlésbe, kis pártként.
Azt a választást egy ma már nem létező párt nyerte meg, a Magyar Demokrata Fórum. Ez egy jobboldali párt volt. Képzetlen, sokszor tanácstalan politikusokkal, a súlyosan beteg Antall József miniszterelnök irányításával próbáltak kormányozni egy csőd szélén álló országot. Hamar kiderült, hogy nem megy nekik. Orbán észrevette, hogy a jobboldal összeomlik. Saját pártjából konzervatív, nemzeti jelszavakat hangoztató erőt faragott. Azt remélte, hogy a jobboldali közönség hátán naggyá teszi a Fideszt, és kormányra kerül.
Elsőre csalódnia kellett. Az 1994-es választáson a volt kommunisták, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) győzött. Ők az SZDSZ-szel együtt alakítottak kormányt, a Fidesz épp csak bejutott a parlamentbe. Orbánt állítólag annyira megviselte a vereség, hogy a választás éjszakáján inkább jégkorongmeccset nézett.
Először a kormányrúdnál
De nem adta fel. Az MSZP kormányzása nem volt sikertelen, de azért sokan nem örültek annak, hogy visszajöttek a „komcsik”. És voltak adóemelések, tömegek szenvedték meg az átállást a kapitalizmusra. 1998-ban már a Fidesz volt a legerősebb ellenzéki párt – és meg is nyerte a választást. Ekkor alakította meg Orbán Viktor első kormányát.
Ehhez még a Fidesznek nem volt elég ereje egyedül. Két másik párttal, a Független Kisgazdapárttal és a Kereszténydemokrata Néppárttal együtt kormányzott. Orbán lett a szabad Magyarország legfiatalabb miniszterelnöke, 36 évesen. A fiatal politikusokkal fellépő párt roppant korszerűnek tűnt. Akkor még szokatlan módon állandó kampányüzemmódban működtek. Egymást érték a kormány nagyszerűségét hirdető reklámok. Állami pénzből dicsérték saját magukat. Ezt az akkori ellenzék csalásnak nevezte. Az is volt.
Orbán sokat kínlódott szövetségeseivel. A kereszténydemokraták inkább csak korlátoltak voltak, de sok vizet nem zavartak. A kisgazdák viszont nemcsak ostoba és bunkó politikusokat küldtek a kormányba, de nagyon feltűnően loptak is. A ciklus végére mindkét szövetségese nullára írta le magát, pártszakadások, perek, letartóztatások követték egymást. Az országnak pedig kissé elege lett az állandó kampányolásból. Ám a gazdaság nem volt rossz állapotban, az uniós csatlakozás kapujában álltunk. 2002-ben mégis legyőzte Orbánt az MSZP, és Medgyessy Péter lett a miniszterelnök. Orbán ismét ellenzékbe került.
Ellenzéki évek és a lottóötös
Ekkor már a Fidesz egyértelműen jobboldali párt volt. Orbán igyekezett megnyerni a szélsőjobboldal szavazóit is. A párt teljesen összeforrt a személyével: az elkötelezett fideszesek nem bizonyos intézkedéseket, eszméket követtek, hanem őt magát. Akárhová.
Az MSZP szűk többséggel nyert, azzal, hogy jólétet ígért. A választás után azonnal komoly béremeléseket és más osztogatásokat hajtottak végre. Pár év alatt aztán elfogyott a pénz és a lendület. Magyarország belépett az EU-ba, érkeztek az uniós támogatások, de a kormány nem lett népszerűbb. A Fidesz pedig erősödött. A szocialisták szokatlan lépésre szánták el magukat: miniszterelnököt cseréltek menet közben. A kormány új vezetőjét úgy hívták: Gyurcsány Ferenc.
Gyurcsány új lendületet adott a pártjának. Profin kommunikált, hozzáértő politikusnak tűnt, és kíméletlenül támadta az ellenzéket, vagyis a Fideszt. A 2006-os választás előtt tévévitában találkoztak – és Gyurcsány ott úgy elverte Orbánt, hogy csak úgy döngött. A választást fölényesen nyerte az MSZP.
A Fidesz válságba került. Két választást vesztett zsinórban. Úgy tűnt, az üzenetei nem működnek – és maga Orbán sem elég jó. Felmerült, hogy leváltsák a párt éléről, de ezt sikerült megakadályoznia. És hamarosan rámosolygott a szerencse: napvilágra került Gyurcsány titkos vallomása, az őszödi beszéd. Erről részletesen írtunk a Gyurcsány-cikkünkben.
Innentől a Fidesz magabiztosan készülhetett a kormányzásra. Az MSZP végigszenvedte ugyan a négyéves ciklust, Gyurcsány viszont útközben átadta a hatalmat másnak. Már senki sem hitt el nekik semmit. 2010-ben aztán újra győzött a Fidesz – kétharmados többséggel. Orbán ismét miniszterelnök lett, rendkívüli hatalommal. És nem akarta elveszíteni.
(Innen folytatjuk hamarosan azzal, ami azóta történt, és ami most van.)
