Amikor a magyar politikáról, illetve Orbán Viktor kormányzásáról van szó, gyakran előkerül egy fogalom: a kétharmad. Ez általában a teljes, mindenre feljogosító hatalmat írja le.
A parlamenti demokráciákban a kormány hatalmának alapja az, hogy többségük van az országgyűlésben. Vagyis az összes képviselő több mint fele velük van. Ezt elérhetik úgy, hogy egyetlen pártnak van ennyi embere. Vagy több párt szövetségre lép, úgynevezett koalíciót alkot, és így hozzák össze a többséget.
Erre azért van szükség, mert a kormányzás legfontosabb eszköze a törvényhozás. Az országot nem úgy irányítják, hogy a miniszterelnök mindenkinek kiviszi a virgácsot, aki rossz volt. Törvényeket írnak és változtatnak meg. Például kihirdetik, hogy mostantól tilos az éttermekben dohányozni. Innentől a hatóságok, köztük a rendőrség az új törvény alapján jár el, és megbünteti a szabálysértőket. De törvény szabályozza a nyugdíjakat, az adókat, az állami támogatásokat. Az országgyűlés nevezi ki az állami hivatalok magas rangú vezetőit, elfogadja a költségvetést, jóváhagy nemzetközi szerződéseket.
Ehhez tehát kell a képviselők többsége, különben az ellenzék leszavazza az intézkedéseket. Vannak viszont olyan, úgynevezett sarkalatos törvények, amelyeket csak akkor lehet módosítani, ha a képviselők legalább kétharmada egyetért. Ilyen többek között az alkotmány, a médiatörvény, a honvédelemmel kapcsolatos ügyek, a választás szabályai és egyes nemzetközi szerződések.
Ezt a rendszerváltás idején azért találták ki, hogy egyetlen párt ne uralhassa a teljes államot. Az volt az elgondolás, hogy a nagy jelentőségű ügyekben muszáj megegyeznie kormánynak és ellenzéknek, így csak közös akarattal lehet ezekbe belepiszkálni. Azzal nem számoltak, hogy egyszer majd egy párt egymagában is kétharmadot szerez.
Orbán Viktornak és a Fidesznek viszont ez sikerült 2010-ben. Hamar át is írták a legfontosabb törvényeket, mégpedig úgy, hogy a saját esélyeiket növeljék. Ennek meg is lett az eredménye: az összes azóta rendezett választáson újra és újra kétharmadot szereztek. Ehhez egyáltalán nem kell a választók kétharmadának szavazata. A választási törvény babrálásával elérhető, hogy viszonylag kis előnyből is kétharmados többség szülessen az országgyűlésben.
Ez azt jelenti, hogy ma egyetlen párt, a Fidesz uralja az élet minden területét, és ezzel akár vissza is élhet. Például befolyásolhat nyomozásokat, hogy a saját embereit kimentse bűnügyekből. Elérheti, hogy az állami tévé és rádió csak az ő dicséretét zengje. Az ellenzéki pártokra, újságokra, civil szervezetekre ráküldheti a rendőrséget és az adóhatóságot, mert ezek vezetőit is ők nevezik ki. És ezzel a korlátlan hatalommal biztosíthatja, hogy újra és újra nyerjen.
A kormányzásnak ma már belső korlátai nem nagyon maradtak. Ám Magyarország tagja az Európai Uniónak, amely elvárja a demokratikus működést. Ezért például betiltani az ellenzéket nem lehet, és az Unió más területeken is igyekszik határokat szabni.
Így a végeredmény az, hogy a kétharmaddal visszaélő párt nem teljesen legyőzhetetlen. Viszont a leváltásához az ellenzékének jóval nagyobb erőfeszítésre van szüksége, mint igazságos versenyben lenne.