A hét műtárgya egy rettentő unalmas tévéműsor volt réges-régen. Mi megpróbálunk sokkal izgalmasabb műalkotásokat bemutatni, minden vasárnap.
A legtöbb diktatúrában a vezető istenítése elmaradhatatlan elem. Az ország urát tévedhetetlen, jóságos, szinte isteni erővel felruházott emberként mutatják be. Nagyságát plakátok, filmek, a modern korban tévéműsorok hirdetik, és különböző művészek is megéneklik. Verseket és dalokat írnak hozzá, és természetesen festmények is készülnek. Ezt az egészet, egy ember istenítését személyi kultusznak hívják.
Voltak olyan diktatúrák, ahol ez kimaradt, például Kádár János kora vagy egyes szovjet főtitkárok időszaka Sztálin után.
A náci Németországban a vezérelv hivatalos politika volt. Az állam Adolf Hitler személye köré épült. Döntései megkérdőjelezhetetlenek voltak, arca a német birodalom jelképe. Ezt maxolta ki Hubert Lanzinger olajfestménye, amely Hitlert lovagként, fehér páncélban ábrázolja egy fekete lovon, horogkeresztes zászlóval. A festő a germán lovagi mondák világában helyezte el a diktátort.
A képet 1937-ben állították ki először, majd képeslapokon, plakátokon ismerhette meg az ország. A kevéssé lovagi alkatú Hitler ilyen ábrázolása ma már szinte gúnyosnak hat – de akkor persze senki sem merte kinevetni.
Egy idő után már maga Hitler is megelégelte a belőle élő festőket. Ekkor megparancsolta, hogy az évenkénti művészeti fesztiválon legfeljebb egy portré jelenhet meg róla.
A festményt a háború után szuronnyal átszúrta egy amerikai katona Hitler fejénél. A kiemelt képen az eredeti másolata látható, sértetlen fejjel.