Nem elég, hogy péntek tizenharmadika van, de még Luca napja is, este ráadásul potyognak a hullócsillagok. A tizenhatodik századig, a Gergely-naptár bevezetéséig december 13-ra esett az év legrövidebb napja, a téli napforduló ideje. Ezért az őseink is azt gondolták, hogy ideális ez a nap a varázsláshoz, bűbájhoz. Luca napjához ráadásul több népszokás kapcsolódik, mint a mindenszentekhez és a karácsonyhoz összesen. Viszont itt is összekeveredett a keresztény és a pogány hagyomány, ugyanis őseink két Lucát is emlegettek ezen a napon.
Az egyikük a keresztény szent, Lúcia, akinek a neve a latin lux, azaz fény szóból ered. Szent Lúcia egy tiszta, erényes fiatal lány volt a negyedik században, aki mártírhalált halt a hitéért. Neki az északi országokban és Németországban is komoly kultusza van. Ezen a napon Luca-menyasszonyt választanak, és hagyomány, hogy Svédországban ma Szent Luciának öltözött lányok köszöntik a friss Nobel-díjasokat.
Nálunk viszont az ősi szokások szerint Luca inkább afféle boszorkány. Épp ezért a napjához rengeteg népi varázslást és jóslást kapcsoltak. A termékenység, a jövő évi termés, az időjárás vagy a házasságok, halálozások jóslása mindenhol szokás volt ezen a napon. A ház első látogatójából például azt jósolták meg, hogy mi lesz a tavasszal születő borjú neme. Ha férfi lép be elsőnek az ajtón, bika várható, ha pedig nő, akkor nőstény borjú, azaz üsző fog születni.
A téli napforduló közelsége miatt sok helyütt „gonoszjáró” napnak tartották ezt a napot, amikor gonosz szellemek, boszorkányok és ártó lelkek járnak az emberek közt. Ez ellen pedig nagyon sok praktikával lehetett védekezni. Volt, ahol az állatok fejét fokhagymával dörzsölték be, keresztet rajzoltak az ólakra, és hamut szórtak a kapu elé. Gyakori volt, hogy az ételeket is agyonfokhagymázták az emberek, hogy a leheletükkel is elriasszák a szellemeket. A nőknek megtiltották a ház körüli munkát, a seprűket pedig elzárták, nehogy a boszorkányok kedvet kapjanak egy kis nyargalászáshoz.
„Lassan készül, mint a Luca széke”
Hagyományosan ezen a napon kezdték faragni a Luca-széket is. Ehhez kilenc féle fát használtak fel, és karácsonyig el kellett készülni vele. Mivel minden nap csak egy műveletet volt szabad elvégezni rajta, lassan készült el. Innen ered a mondás is, hogy „lassan készül, mint a Luca széke”. A széket aztán elvitték december 24-én az éjféli misére. Ott a székre állva meg lehetett látni, kik a helyi boszorkányok, mert azoknak ilyenkor látszik az ördögszarvuk. Aztán viszont futni kellett, mert a boszorkányok dühösek lesznek, ha lelepleződnek. Viszont, ha mákot szórnak a boszik elé, az lelassítja őket, mert a hiedelem szerint a boszorkányok mindig felszedik az apró mákszemeket. A mise után a Luca-széket el kellett égetni. A tűzben a sokféle fa „síró” hangot adott, ez jelképezte a boszorkányok vesztét is.
Szintén gyakori volt, hogy a lányok ezen a napon megpróbálták megjósolni, kihez mennek férjhez. Ehhez tájanként különböző módszert használtak. Volt, ahol 12 gombócot főztek. Mindegyik gombócba elrejtettek egy darab papírt, amire egy-egy férfi nevét írták. Amelyik gombóc először feljött a főzővíz tetejére, a hiedelem szerint megmutatta a leendő férj nevét. A Drávaszögben pedig a lányok ezen a napon felálltak a szemétdombra hallgatózni. Ahonnan először kutyaugatást vagy kakaskukorékolást hallottak, abból az irányból jön majd a legény, aki elveszi őket feleségül.
Luca napján ültess búzát!
Sok helyen ültettek – és ültetnek még ma is – búzát ezen a napon. Ha karácsonyig az szépen kikel, akkor jó termés várható, a leány férjhez megy, az állatok pedig egészségesek maradnak. A Luca-napi búzával sok helyen a karácsonyi oltárt díszítették fel a templomban, vagy pedig az asztalra tették, közepén egy gyertyával. Ma leginkább a vitaminhiányos macskák örülnek a frissen kicsírázott búzának.
Több tájon volt szokás, hogy az emberek beöltöztek ezen a napon fehérbe, ez volt a Luca-napi alakoskodás. A Szerémségben fehér szoknyába és lepedőbe öltöztek a lányok, az arcukat belisztezték, és így járták a falut. A gyerekektől imákat kérdeztek ki. Aki jól válaszolt, apró ajándékokat kapott. A többieket viszont fakanállal ijesztgették. A Csallóközben pedig csak férfi öltözhetett be fehérbe Lucának, viszont nem szólalhatott meg. Seprűt vitt magával, „körbeseperte” a házakat, hogy az védelmet hozzon és megpiszkálta a tyúkokat is, hogy azok jól tojjanak.
Szintén gyakori volt, hogy a gyerekek és a legények kotyolni jártak. Ez azt jelentette, hogy házról házra mentek a falun, vittek magukkal szalmát, és ezen térdepelve kántáltak olyan mondókákat vagy dalokat, amikkel termékenységet „varázsoltak” a házra.
Jánoshidán pedig úgy tartották, hogy Luca napján kísértet jár, ez volt a lucadisznó. A gyerekeket ijesztgették vele. Itt nem mumus vitte el őket, ha rosszak voltak, hanem a lucadisznó. Sok helyen ezen a napon tököt is faragtak, és ezzel hozták a frászt egymásra.
Rengeteg nem túl szép tréfa is kapcsolódik ehhez a naphoz. Ilyenkor előfordult, hogy a legények leszerelték a gazda házának kapuját, vagy szétszerelték a szekerét. Galgamácsán ezeket a tréfákat a lányos házakkal űzték a fiatal férfiak. Lehet, hogy nem tudták, hogy bent már főnek a gombócok?