Karácsony kapcsán sok szó esik Jézusról, aki egyrészt Isten fia, másrészt ő maga az Isten. Kevesebbet emlegetjük az ördögöt, pedig ahogy nincs fény árnyék nélkül, Isten mellé is kell az ördög. Ezt jól megmutatja a Mikulás segítője, a krampusz.
De mégis mi vagy ki ez az ördög?
A legrövidebb meghatározás szerint az ördög a gonosz megszemélyesítése. A törzsi vallások tanulmányozásából tudjuk, hogy az ember tudatlanságában hajlamos mindenről azt gondolni, hogy azt valaki csinálta. Például folyók azért vannak, mert valakik kiásták a medret, a hegyeket pedig valakik megépítették. A világban jelenlévő rossz mögé is így képzeltek el egy nagy hatalmú valakit, aki folyton ártani akar.
Persze hogy mi egyáltalán a rossz, az attól függ, honnan nézzük. Ha egy utazót megettek a farkasok, az neki és a családjának persze rossz volt, de a farkasoknak éppenséggel jó. És ha ez az utazó mondjuk egy keménykezű földesúr volt, akkor az alattvalóinak is.
A kereszténységben Isten egyértelműen jó, és csupa jót akar; neki kell hálát adni mindenért, ami nekünk örömet okoz. Ő hoz esőt a vetésre, ő adja meg mindennapi kenyerünket, és ő vezeti a jó embereket. De mivel mindig történt egy csomó rossz dolog is, kellett valaki, akire ezeket rá lehetett fogni. Ez lett az ördög. Más vallásokban is hasonló rossz szellemek, démonok, rontó-bontó alvilági lények felelősek a bajokért.
Az ördög a keresztény mitológiában egy konkrét lény, mégpedig egy bukott angyal. Ezt nem úgy értik, hogy egyest kapott a vizsgán. Hanem úgy, hogy valaha angyal volt, de szembefordult Istennel, és ezért átkozott lett, elvesztette angyali rangját. Azóta pedig dúlva-fúlva járja a világot, és próbál keresztbe tenni Istennek. Leginkább úgy, hogy minket, embereket a rosszra csábít.
A tudás ördögi
Szintén a kereszténységre jellemző sajátosság, hogy az ördögöt a tudással, az értelemmel kötik össze. Az egyik neve Lucifer, vagyis latinul a Fényhozó. De erről szól az a mese is, amelyben az ördög (kígyó képében) ráveszi Évát és Ádámot, hogy egyenek a tudás fájának gyümölcséből. Ez egy nagyon izgalmas legenda. Hiszen az embert az állattól épp az különbözteti meg, hogy gondolkodik és tudását rendszerezi. Mintha azt mondaná a példabeszéd, hogy a bűntelen, ártatlan állapot az állati sor volt.
A Biblia szerint egyébként ezért a csínyért büntette meg Isten a kígyót a lábai elvesztésével, szóval előtte nem is kígyó volt, hanem gyík. De közben meg maradtak gyíkok is. Ők biztos nem voltak ott az esetnél.
Sok minden kiderül az ördögről az idegen neveiből. A magyar ördög eredetét nem ismerjük. Ez nagyon ősi szó, minden bizonnyal kereszténység előtti. A héber eredetű sátán azt jelenti: ellenség, illetve „vádló”. A görög diabolosz – amiből az angol devil, sőt a cigány devla is ered – rágalmazót jelent, de szó szerint szétdobálót. Hiszen ha Isten a rend, akkor az ördög nyilván a rend megbontója.
Az ördögimádók
Az ördögnek hódolók, a neki hűséget fogadók a sátánisták. Nagy kérdés viszont, hogy ilyenek léteznek-e egyáltalán. Kétségtelen, hogy egy csomó metálzenekar használja a hagyományos sátáni jelképeket: a fordított ötágú csillagot, a fordított keresztet, a kecskefejet és hasonlókat. A szövegeikben is előfordulnak ilyen utalások. Ám ezek inkább arra valók, hogy a fennálló renddel szembeni lázadást megjelenítsék. Ahol az uralkodó vallás a kereszténység, ott a lázadó mi mást is tehet, mint hogy az ördög mellé áll? Nincs arra bizonyíték, hogy ezek a zenészek komolyan hittek volna az ördögben, vagy bármi másban.
Néhány kóbor művészlélek heccből a 20. század elején valóban alapított sátánista egyházakat. Ezek főleg az egyén felszabadítását hirdették, és nem ártottak senkinek. Sohasem nőttek nagyra. Itt-ott még akadnak ilyen társaságok, de a legtöbbször valójában nem hisznek sem a sátánban, sem istenekben.
Ettől még az 1980-as évektől súlyos pánik tört ki előbb az Egyesült Államokban, majd átterjedt Nyugat-Európára. Ma ezt konteónak, összeesküvés-elméletnek hívnánk, de akkor még ez a szó nem létezett. A mendemonda az volt, hogy sok százezer sátánimádó van, akik gyerekeket áldoznak fel az ördögnek, megisszák a vérüket, és közben metált hallgatnak. A szörnyülködésbe beszállt a katolikus egyház, könyveket adtak ki a sátánista zenéről, és lelkesen terjesztették, hogy az ördög közöttünk jár. Azt remélték, hogy ettől majd több lesz a hívő.
Soha egyetlen ilyen bűncselekményt sem sikerült bizonyítani. A sátánpánik lassan elmúlt. És ahogy maga a keresztény vallás is visszaszorult, a sátánkodás sem olyan hatásos lázadás már manapság.
Az ördög évezredek óta izgatja a művészek fantáziáját, rengeteg film, festmény és könyv témája. Ezekben van, hogy a legfőbb gonoszként jelenik meg, máskor Prométheuszhoz hasonló, jogosan lázadó figura.
De most akkor van-e ördög?
Nem a mi dolgunk megmondani, miben higgyél. A keresztény vallás feltételezi az ördög létezését, mert vele magyarázza a világban létező gonoszt, és vele mentesíti Istent a felelősség alól. Az már komoly szellemi tornagyakorlatokat kíván, hogy megindokolják, miért engedi a mindenható Isten ténykedni az ördögöt. Ezek a magyarázatok nem igazán logikusak, de a hit részben arról szól, hogy a logikát elengedjük.
Az egyház olyannyira köti az ördögöt a karóhoz, hogy a mai napig fenntart hivatalos ördögűző szolgálatot. Ezek speciálisan képzett papok. Az a dolguk, hogy az állítólag az ördögtől megszállt emberekből kiűzzék a démont, imák és vallásos trükkök segítségével. A tünetek mögött általában sajnálatos, de ismert betegségek állnak, mint például az epilepszia. Az ördögűzés emiatt veszélyes is lehet, ha az orvosi kezelés helyett vetik be.
Ördögöt még soha senki nem fényképezett le, nem készült róla videó, tevékenységét nem mérték meg laboratóriumban. Nincs rá semmilyen bizonyíték – tudományos szempontból ördög nem létezik, ahogy koboldok vagy hupikék törpikék sem. Létezik viszont az ember örök vágya a mesére, a rejtélyre, a titokzatos megfejtésekre. Ezért hisz a csillagjóslásban vagy a szellemekben. És az ördögben, amire ráfoghatja a nyavalyáit.