Három hónappal az iskolai mobiltiltás bevezetése után arra voltunk kíváncsiak, mi lett az intézkedés eredménye. Jó sokan válaszoltatok, pedig most nem ígértünk ajándékot! Az adatok továbbra is azt mutatják, hogy a Kispolgárt zömmel 8-14 évesek olvassák.
Már leírtuk itt: minden törvény annyit ér, amennyire betartják. Nos, a telefontiltás nem tartozik a legsikeresebb szabályok közé. Hatvan százalék írta, hogy az előírásnak megfelelően mindennap le kell adni a készülékeket. A többieknél vagy egyáltalán semmi sem történt, vagy össze-vissza változik, vagy egyszerűen csak kéréssé szelídült a szigorú szabály. Tehát sok iskolában a tanárok nem vesződnek a begyűjtéssel és visszaadással, csak megkérik a diákokat, hogy rakják el a telefonokat. Ez érthető, hiszen az iskolák semmilyen segítséget vagy tárolószekrényeket nem kaptak ehhez. És a tanárok is joggal mondják, hogy nem ruhatárosnak tanultak.
Érdekes, hogy a szabályt be nem tartó iskolák szinte mind budapestiek vagy nagyvárosiak, a kisebb településeken inkább beszedik a mobilokat.
Tehát az iskolák eleve nem sietnek megfelelni az előírásnak. Ehhez jön még, hogy a gyerekeket sem ejtették a fejükre. Majdnem minden negyedik válaszoló szerint sokan kijátsszák a szabályt: külön leadós telefont visznek, eldugják az okosórát stb. Mások csak néha tapasztaltak ilyen trükközést.
A legizgalmasabb az volt, hogy mit gondoltok az új szabály eredményéről – már ahol betartják. Természetes, hogy vannak, akiknek hiányzik a telefon, vagy legalábbis néha hiányolják. De meglepő módon több mint a gyerekek negyede szerint jobb telefon nélkül. „Van egy fiú az osztályomban , akivel minden nap kártyázunk telefonozás helyett , ami szerintem nagyon jó, és nagyon szeretem!” – írja egy olvasónk. Máshol előkerülnek gyors társasjátékok vagy több lett a beszélgetés.
És kaptunk persze egy csomó észrevételt a témához:
„Ez az egész egy baromság. Az öregek tipikus reakciója mindenre ami új és nem valami olyan amit ők használtak. »Mert ez a mai generáció függő és buta.« Az ő idejükben lehet, nem volt Skibidi toilet meg mobiltelefon, de ott volt a TV. Plusz egyébként az is igaz, hogy nem azért tették ezt a lépést, mert aztán majd ettől szokunk le, hanem mert félnek, hogy bizonyítékot szerzünk az irtózatos tanításról! Pl.: tegnap azért kaptam szaktanárit, mert nem tudok kézenállni, mert gyenge a karom. De nem azért mert nem mozgok eleget (többet eszek mint a szüleim és még mindig azzal szívatnak bent, hogy hozzák a sót és megesznek mint egy ropit), és ez nagyon igazságtalan, mert csak szimplán ilyenek a génjeim. (A szüleim is jobban hasonlítanak egy csomag ropira mint az emberekre!)”
„Mással is lehetne foglalkozni, de beadatni a telefonokat nyilván könnyebb, mint feljavítani a magyar egészségügyet.”
„Igazából ettől minden nehezebb! Az összes tanár ki van akadva hogy ezt minek kell. El tudnátok magyarázni hogy miért és minek vezették ezt be? Nagyon érdekel! Meg amikor a tanár elfelejti elhozni a dobozt a telefonokkal… És akkor mire a hetvenéves nyanya visszaér, addigra megőszülünk! Borzasztó!!”
„A mi iskolánkban ez úgy mûködik, hogy minden reggel első óra előtt be kell adnunk a telefont egy dobozba. Reggel alá kell írnunk, hogy leadtuk, délután ismét, hogy felvettük. Az elején még elvette az óra negyedét ez a folyamat, amíg leadtuk a kütyüinket. Most már megszoktuk és rutinosak vagyunk.”
„Nekünk a tanuláshoz kell, ezért nem veszik el, bár én ELTE suliba járok.”
„Én ritkán adom be, de utálom ezt a törvényt!”
Köszönjük, hogy válaszoltatok. Nagy örömmel látjuk, hogy gondolkodtok, mérlegeltek és van véleményetek!