Egy jó hideg éjszaka után napos, de szeles idő lesz ma, sok helyen még a hó is megmaradt. Előfordulhat, hogy itt-ott szállingózik majd ma is picit, de ezek csak futó hózáporok lehetnek. A Kelemenek és a Klementinák névnapja van, éljenek sokáig.
Ma felülünk picit a nosztalgia-vonatra, mert azt kértétek, hogy írjunk arról, milyen volt gyereknek lenni a nyolcvanas években. Azt már biztos mesélték a szüleitek, hogy nem nagyon volt mit nézni a tévében, de a reklámokat például nagyon szerettük. És mivel mindenki ugyanazt a két csatornát nézte, bárkivel meg lehetett beszélni, hogy mit is láttunk.
A nyolcvanas évek végén például az egész ország azt találgatta, hogy mit reklámozhat egy keménykalapos pasas, aki csak csettint egyet, és annyit mond, hogy müszi. Hetekig ment a reklám főműsoridőben, mire lecserélték egy másikra. Ebben kiderült, hogy a MÜSZI egy szoftvereket gyártó cég, a Mezőgazdasági Üzemszervezési Számítástechnikai és Informatikai Rt. nevének rövidítése. Azt nem tudni, mennyien vették ezután a reklám után a vállalat termékeit, valószínűleg nem sokan. De az biztos, hogy a cég nevét megjegyezte az egész ország. A reklám annyira nagyot ment, hogy mémesedni kezdett, rengeteg müszis vicc és karikatúra született belőle utána, az ország pedig tele lett Müszi nevű kutyákkal és macskákkal.
És hogy ne csak a múltban ragadjunk, ma írunk egy mesterséges intelligencia által generált hologram-Jézusról, és egy picit még a hóról is. De ne aggódjatok, nem a tavalyiról.