Ha már nemrég megemlékeztünk a vécé világnapjáról, essen szó egy másik nagyon fontos dologról, a vécépapírról is. Annyira természetesnek vesszük, hogy dolgunk végeztével a papír után nyúlunk, hogy el sem tudjuk képzelni, milyen volt, mielőtt a kis papírtekercsek megjelentek a boltokban. Sőt, a koronavírus-járvány alatti karantén megmutatta, hogy pánikhelyzetben ez az egyik első termék, amit nagy tételben vásárolnak meg az emberek. Annyira fontos, hogy előbb volt a boltokban hiány vécépapírból, mint kenyérből.
A tekercsben árult vécépapírt a 19. században kezdték árulni, de azért addig is elvoltak az emberek valahogy. Évezredekkel ezelőtt adta magát, hogy a szabadban elvégzett kis és nagydolgok után faleveleket, füvet vagy a fák vékony kérgét használják. Egyes népeknél a bal kéz szolgált fenéktörlésre. Ezt utána persze megmosták. Aztán az ókori rómaiak és görögök már mindenféle eszközt is kitaláltak, hogy megkönnyítsék a tisztálkodást.
A római nyilvános vécékben például tengeri szivacsot kötöztek egy bot végére. Ez az eszköz közös használatban volt, ami mindenképp fúúj, még akkor is, ha két római közt a bot ecetes vagy sós vízben ázott. A görögök ennél furábbak voltak, ők cserépdarabokkal törölték a feneküket. Aztán egyszer valamelyikük elment Rómába, mert egy idő után itt is elkezdték használni a szivacsvégű botot. A római vécékről itt olvashatsz többet!
A Közel-Keleten folyóvízzel öblítették le magukat az emberek, Japánban pedig egy lapos, tisztítható farudat használtak. Az amerikai őslakosoknál kukoricacsutka volt kéznél, Európában pedig mosható rongyok, széna, gyapjú, és kender is. Egy 16. századi francia író libatollat ajánlott erre a célra, de volt, ahol állati szőrt használtak fenéktörlésre.
A ma ismert vécépapír ősét Kínában kezdték használni. Az első írásos feljegyzés, amiben említik, 589-ből való. Ezt egy tudós fogalmazta meg, arról írt, hogy nem lehet fenéktörlésre használni olyan papírt, amin vallási idézetek, vagy a bölcsek nevei olvashatók. Egy arab utazó is leírta nem sokkal később, hogy a kínaiak papírt használnak. De képzeld el, hogy milyen érzés lehet az a papír, amit alapvetően kódexekhez állítottak elő… Akkor már inkább a falevél. A 14. században aztán a császár rendelt magának puhább papírlapokat, amiket már illatosítottak is.
A papír használata egyre jobban elterjedt, ugyanis néhány évszázadon belül megjelentek a nyomtatott újságok, az előző napi hírlapok pedig legtöbbször a mellékhelyiségben kötöttek ki. És itt nemcsak olvasták őket. De ahogy fejlődött a nyomdaipar, úgy álltak át a lapok a keményebb, fényesebb papírra. Ez pedig már nem nagyon felelt meg a célnak.
Végül a piaci rést 1857-ben tömték be New Yorkban – a boltokba került az első előre csomagolt, kimondottan a vécébe való papír. Ezt még aloe vera kivonatával itatták át, és eredetileg orvosi eszköz volt – az aranyér nevű betegség kezelésére és megelőzésére. Először nem is volt átütő siker, de sokan meglátták benne a meggazdagodás lehetőségét. Több cég kezdett versenyezni a vásárlókért, míg végül 1897-ben legördült az első tekercselt és laponként perforált vécépapír egy amerikai cég gyártósoráról. (plantpaper.us)
Kiemelt kép forrása: Pixabay