Nem véletlen, hogy a horrorfilmekben sok az esti, sötétben játszódó jelenet. A mesékben is az ijesztgetések és gonosz dolgok főleg este történnek. A sötéttől való félelem elég gyakori, és több oka is van.
A legfőbb az, hogy rontja (vagy a koromsötét el is veszi) az egyik érzékszervünket, a látásunkat.
Ezáltal bizonytalanabbá válunk abban, ami körülöttünk történik. És az ismeretlen az emberi természetnek általában kényelmetlen.
De evolúciós oka is van. Az őseinkre például nagyobb eséllyel támadtak a sötétben a ragadozók, mert olyankor nehezebb őket észrevenni. Ezért költözött az ősemberbe félelem a sötéttől.
Ma már főleg a gyerekek azok, akik félnek a sötétben. Ez azért van, mert a rossz látás egy magára hagyatott érzéssel is párosul. Amikor elkezdünk külön szobában aludni a szüleinktől, szeparációs szorongás léphet fel, ami annyit jelent, hogy félünk az elválástól. Ez párosulva a sötéttel azt az érzést keltheti a gyerekekben, hogy a sötétség ijesztő. De idővel ezt általában kinőjük.
Érdekes adat, hogy a felnőttek körében a koronavírus-járvány alatt megnőtt a sötétségtől félők száma. Felnőttkorban inkább az érzékszervek (a látás) romlása okozza a gondot, mert nem tudjuk beazonosítani pontosan, hogy mit látunk vagy hallunk. A fejükben lévő gondolatok pedig ilyenkor felerősödhetnek. Valószínűleg ez utóbbi miatt nőtt a sötéttől félők száma, mert a világjárvány sok bizonytalanságot hozott mindenki életébe.
A sötétségtől való félelem ellen a szakemberek szerint több mindent is tehetünk. Valami pozitív esti mesét, hangoskönyvet, vagy nyugtatóan ható zenét hallgathatunk. Esetleg lehet egy tárgyunk, ami biztonságot és megnyugvást ad. Ha nagyon félünk, akkor egy kis fényforrást hagyhatunk a szobában, de azt érdemes majd fokozatosan elhagyni, mert a pihentető alváshoz sötétség kell. (IFLScience/ BBC)